Uzsoki András: Adalékok az aranymosás történetéhez és technikájához (Érc- és Ásványbányászati Múzeumi Füzetek 31., Rudabánya, 2004)

Az arany mosás technikája - Aranymosás állati szőrmés bőrrel - Aranymosás ferde deszkalapon, asztallapon

Aranymosás állati szőrmés bőrrel Első említése a görög mitológiában lelhető fel, a fentebb röviden ismertetett arany gyapjú-mondában. Már Sztrabón is aranymosó-felszerelésnek tartotta a Kolkhiszban őrzött „aranygyapjút". A birka „bundája" a víz alatt kifeszítve vagy fateknő kibélelésére használva kétségkívül alkalmas az aranyszemek felfogására. Erre utal az a tény, hogy még a 16. században is találkozunk ezzel a módszerrel. Gergelyffi a 19. század elején arról ír, hogy Magyarországon marhabőröket feszítenek ki a vízben az apró fémszemcsék összegyűjtésére. Ez a gyakorlat szinte azonos a Kolkhiszban több mint kétezer évvel korábban megfigyelt aranyász-eljárással. Aranymosás ferde deszkalapon

y asztallapon Diodorus közli az ókori aranybányászattal kapcsolatban, hogy a porrá zúzott ércet egy lapos, kissé lejtős deszkán dörzsölgetik, miközben vizet öntenek rá. így a víz a földet lemossa, az arany azonban súlyánál fogva visszamarad a deszka ferde lapján. Ezt többször megismétlik, először kezükkel könnyedén dörzsölgetve, majd puha szivacsokkal nyomkodva. így felszedik a laza, földszerű meddőt, addig, amíg az arany tisztán visszamarad. Ez a leírás lényegében a korunkig használatos mosópadokra, -asztalokra és -deszkákra vonatkozik. Diodorus megfigyelése a részletekre természetesen nem tér ki, így nem beszél egy igen lényeges technikai kérdésről: milyen volt a deszka felülete? Ugyanis az aranyszemek kivonásához nem elég a ferde deszka, ahhoz érdes, illetve érdesített felületre, vagy a szemcsék összegyűjtésére szolgáló akadályok kialakítására van szükség. A lejtős deszkán történő aranymosásról több mint ezer évvel később, a 11-12. század fordulóján a már említett Theophilus Presbiter ír újra, amikor a Rajna menti aranytermelésről tudósít.