Münnich Adolf: A felső-magyarországi bányapolgárság története (1895) (Érc- és Ásványbányászati Múzeumi Füzetek 30., Rudabánya, 2003)

a Szepesség és Gömör-megyének bányapolgárai 1748. évi szeptember hó 24-én közös tanácskozásra gyűltek össze, melyen elhatároztatott, hogy az összes bányák képviseletében magasabb helyre kérvény intéztessék. Az erre vonatkozó jegyzőkönyvben felemlítik: Porácson, Zavadkán, a bányák fa- és szénhiányban szenvednek és mindegyike 8—10.000 frt veszteséget mutat ki. Remetén ugyanaz a hiány érezhető, habár egynehány bánya áldással míveltetik. Szlovinkán és Krompachon elegendő fa lenne ugyan, de a vörösréznek 27 Rfrtnyi ára mellett minden további építkezést be kell szüntetni. Gölniczbánya, ez a régi bányaváros, szintén nem mívélheti bányáit. A kérvény e hatósághoz volt intézve : «Löbl. Kais. Kön. Oberungarisches Bergwesens Administration und aller gnädigst angeordnetes Kais, u. Kön. Oberbergamt — Ihre hochfreyherrliche Gnaden und gebiethende Herrn Herrn ! ! ! A Tek. es. kir. felsőmagyarországi bányászati közigazgatási hatóságnak és legkegyelmesebben elrendelt es. kir. főbányahivatalnak — Ő bárói Méltóságának és parancsoló Úrnak!!! A kérvény aláírása : A tek. szepesi és gömöri ispánságnak kir. b.-mivelő polgárai in Commuui. Ugyanabban az időben Báró Czebrovszky de Ekersberg Szomolnokra érkezett~proofficio Inspectoratus ; Karner, rozsnyói bányapolgár azonnal át nyújt ennek folyamodványt, melyben kéri, karolja fel a bányapolgárság ügyét A fő-felügyelő a bányapolgárokat Szomol- 1748 „ . , . . .. 1 11 1 1 il- member 12. nokra hívja össze, mely alkalommal ezek következő kéréssel járulnak a fő-felügyelő elé: