Münnich Adolf: A felső-magyarországi bányapolgárság története (1895) (Érc- és Ásványbányászati Múzeumi Füzetek 30., Rudabánya, 2003)

csurgatási költségeket 6 frt 20

3

/

4 krban állapítják meg. — Az eddigi 1749-ki beváltási árszabály megszűnik, — a bányapolgároknak saját olvasztóhntáik lehetnek, a bányapolgársági congregatiók teljesen beszüntetnek, s minden egyes bányaváros a bányanagylioz utasittatik. Ezt a határozatot a Szomolnokon össze- 1773. gyűlt bányapolgárok érett megfontolás tárgya- szepf- À vá tették és elhatározták, hogy azt csak ideiglenesnek tekintik és hogy a végleges elintézést a Dolinsi-féle bizottságnál hathatósan szorgalmazni fogják. 1779. július 9-én egy rendelet érkezett a kir. udvari kamara nevében a főfelügyelői hivataltól az összes bányanagyokhoz és az egyetemes bányapolgársághoz, mely rendelet a bányap. pénztárnak főbányahivatali számvizsgálatára és minden egyes mázsa réz után beszedendő 6 krra vonatkozott. Közli továbbá az olvasztási költségek árjegyzékét ; az érczszállitó a mázsá1 ásnál és próbánál jelen lehet, de nem lehet jelen a kisebbitett kémléuél — Verjüngung. A nyersolvasztási költségek 1 m. érez után ,779, után 24 krt 01 dut. tesznek ki ; a rézolvasztási költségek 1 m. réz után 3 frt 39 krt, ugy, hogy a réznek 32 frtnyi ára mellett a beváltó io°/

0 érez után kapott mázsánként 2 frt 29 krt, egy mázsa rézért 23 frt 47 krt, vagyis a rézérték után 74°/

0-ot. A tűzi fémveszték benne foglaltatik az olvasztási költségekben, csupán bányavám fizetendő. Kovandos, palás, pátos érczekre nézve az árjegyzék még kedvezőbb volt.