Münnich Adolf: A felső-magyarországi bányapolgárság története (1895) (Érc- és Ásványbányászati Múzeumi Füzetek 30., Rudabánya, 2003)

tálnál. — Minthogy a viz a szomszédos dolovaikai bányából, melynek mivelésével a kincstár felhagyott, a Johannis-tárnába nyomul, 1768-bau viz-gépet, valamint ajazó-féket — »Wasserkunst nebst Bremse« — kellett építeni, ami 30,000 frt költséget okozott. Fát a Johannis-tárna a szepesi püspökségtől és Csáky gróftól vett köbölként 30 krai- . L

Felvéfe

L

' czárjával. 1772. Az 1772. évi június, hő 22-én Igión tartott közgyűlésen Colloredo gróf főfelügyelő személyesen vesz részt és ex complacentia viszi az elnökséget. A göluiczbányai és szomolnoki bányapolgárok egyesülnek a bányapolgársággal. A báuyapolgárságnak önnön maguk által végzendő olvasztására nézve tervezeteket dolgoznak ki, melynek végrehajtását azonban abban a reményben, hogy a kincstár kívánságukat és kérésüket teljesitni fogja, elhalasztják. Közhírré tétetik, hogy ezentúl az udvari kamara rendelete folytán csak hatfontos és jól •megválogatott érezek fognak beváltatui. — A fizetést csak 4 hónap múlva teljesitik. 1773. június 11-én részi, gyüléet tartanak 1773. Iglón, a melyen közhírré teszik, hogy a kincstár a bányapolgársági hutákból csak tárcsarezet vált be, mint a mely alkalmas a sárgaréz előállítására. Az 1775. márczius 20-án Iglón tartott köz- 1775. gyűlés elnökké választja Grünblath Mártont, alelnökké: Schneider Zsigmondot, főjegyzővé Glatziuger Jánost; Rhael Antal bányapolgársági ülnökké lesz a bányabiróságnál. A társu-