Volny József: Gömör megye bányaipara (1867) (Érc- és Ásványbányászati Múzeumi Füzetek 29., Rudabánya, 2003)

Bevezetés

Gümür megye bánya ipara. Bevezetés. Az isteni gondviselés az egyéni szükségletek kielégítési ösztönébe helyezte az emberiség szellemi mivelödésének és anyagi gyarapodásának alapját és feltételeit. — Ez ösztön : az ;turi sacra fames, a hatalmas rugó, mely a zordon s hegyes, de érczdús vidékeket, s a forró éghajlat porrá égett, de aranyszemercsckben gazdag sivatagjait virányos emberi lakokká változtatja át. Az ősember csakis ott verte fel első tanyáit. hol a dús természet áldásait szükségleteinek kielégítésére könnyen szedhető. Megszaporodván, s szomszédjai, kényelmes életének versenyzői által szoríttatván, gyakran kényszerült a hegyek sziklái közé menekülni. S szerencse reá nézve, ha a tápláló növényekben szűkölködő hegyek vízmosta lejtőinek verőfényében az érezek csillámlását vette észre, mert ezen kincs felszedése által eszének leleményességét fokozva, s testi erejét edzve, csakhamar urává lett annak, a ki a dús rónák arany kalászai s édes gyümölcsei közt elpuhulva elsatnyult. A bányaipar tehát az emberi mivelödés leghathatósabb eszköze • mert azt a terméketlen hegyek közzé helyezvén, az emberi mivelödésnek oly téreket nyit, hol nélküle az emberi nem , a tenyésző feltételek szűke miatt, esak gyéren lakhatnék, vagy csak nyomorúltan tengethetné életét. A bányászat történelme az ösregék homályába téved el. Az arany, réz, vas és ezüst már a Genesisbea említtetnek. Homér hőseinek fegyvereit arannyal és ezüsttel ékesíti. Az argonauták aranygyapjú nem más, mint az aranymosáshoz alkalmazott báránybőr. A Genesis szerint Ábrahám kincseit ezüst, arany és barom képezték.