Volny József: Gömör megye bányaipara (1867) (Érc- és Ásványbányászati Múzeumi Füzetek 29., Rudabánya, 2003)

Zárszó

1844-1848-ig kamarai alkalmazott a besztercebányai bányászatnál. 1848-49-ben egy félreguláris önkéntes csapat tagjaként részt vett a fegyveres harcokban. Emiatt Világos után rövid ideig bujdosni kényszerült. 1849-50-ben kohómérnök a pohorellai vasgyárban. 1850-52 között a Bártfa közelében levő máriavölgyi {Kruzlovská Huta) kohó vezetője. 1852-től 1856-ig gróf Nádasdy Tamás betléri vasgyárának igazgatója. Ezután másfél évtizedig a Rimai Coalitio és a Murányi Unió egyesülésével létrejött Rima-murányvölgyi Vasmívelő Egyesület főfelügyelői tisztségét látta el. Hivatala Rimabrézón (1856-1870), utóbb Budapesten (1870-71) volt. Ebben a minőségében beutazta Európát, és tapasztalatszerzés céljából meglátogatta a jelentősebb vasműveket. Irányításával 1861-63-ban felépült a kontinens egyik legkorszerűbb vasgyára, a nádasdi (ma Borsodnádasd) hengermű kavarókemencékkel, profilhengersorokkal. Kevés számú méltatóinak egyike, Bárczy Zoltán a következőkben foglalja össze ekkoriban kifejtett tevékenységének eredményeit: „ Volny szakismeretének és rendkívüli vezetési képességének köszönhető, hogy működése idején a borsod-gömöri vasgyártás rövid idő alatt fellendült; a manufaktúra jellegű kisüzemeket felszámolta és csak a gyárüzemmé fejleszthető telepeket hagyta meg, illetve fejlesztette korszerű nagyüzemekké... A számos szociális és kulturális létesítmény telepítése mellett a tehetséges fiatal kohómérnökök részére ösztöndíjat is létesített, amelyet Selmecbányán 1918-ig jelentős számú hallgató nyert el. Az egyre jelentősebb termelés révén adódó jövedelem túlnyomó részét - a részvényesek állandó tiltakozása ellenére - következetesen beruházásokra fordította, és így az üzemeket rendszeresen fejlesztette. Nagy érzéke volt a kereskedelmi vonatkozású feladatok megoldásához is. Beutazta az akkori balkáni országokat, és ott elsőnek szervezte meg a hazai vasáruk értékesítését. Jelentékeny