Szemán Attila: Szintes szállítás a magyarországi ércbányászatban a kezdetektől a 19. század derekáig (Érc- és Ásványbányászati Múzeumi Füzetek 27., Rudabánya, 2003)

A csille megjelenése

annak váj ata egyáltalán nincs jelölve, ez azonban nem bizonyítja azok hiányát, hiszen Agricola 190. sz. metszetének (38. kép) állványán sem látható, noha ő csakis vezetőszeges csilléről ír. A festő nyilvánvalóan csak távolról látott csillét, s a kis méretű részleten nem eléggé pontosan ábrázolta azt. Annyi azonban mégis egyértelmű, hogy Selmecbányán két különböző kerékpárral felszerelt csilléket (is) használtak, s az már általánosan jellemezte a kívülállók számára a bányászt. Újabb hazai csilleábrázolásokat az 1652-ből származó Esterházy-bányászserlegen találunk (41. kép).

69 Mindkét csille négy egyenlő méretű keréken fut, illetve futott megsérülése előtt. A kerekek a csilleszekrény két oldalán helyezkednek el, vagyis ez az ábrázolás sem mutatja az ekkor már hosszabb ideje általános fenékgerendát. Noha a két első kerék ma már hiányzik, a vízszintes forma egyértelművé teszi az egyenlő méretű kerekeket. Az egyik csillén az első keréknél látható, hogy a hiányzó első tengely a csilleszekrény elejének alján középen felforrasztott, átlyukasztott lapocskába illeszkedett. Az ötvös tehát a modern műanyag játékokhoz nagyon hasonló módon alkotta meg 41. kép