Szemán Attila: Szintes szállítás a magyarországi ércbányászatban a kezdetektől a 19. század derekáig (Érc- és Ásványbányászati Múzeumi Füzetek 27., Rudabánya, 2003)

A csille megjelenése

Nyilvánvaló, hogy ennek csakis a pallópárról történő leemeléskor lehetett szerepe. A vezetőszeg hossza ugyanis éppen akkora, hogy a nagyobb kerékpár aljáig ér. Vagyis vízszintes helyzetig emelve a csillét, az könnyedén leemelhető volt a fából készült csillepályáról. Bizonyára erre utal Agricola metszetének beállítása, ahol a kerekein álló csillét nem saját pályájára, hanem egyszerűen a talaj fölött, mintegy a vezetőszegre támasztott helyzetben ábrázolja. Ennek egyéb értelme nem lehet, minthogy a méretarányokat kívánta bemutatni, hiszen ebben a helyzetben a csille nem volt megállítható. A jegyzet megállapításaiban egyébként több értelmezhetetlen részlet is akad. A két kisebb kerék ugyanis éppen úgy a fenékgerenda két oldalán helyezkedett el, mint a nagyobbak, vagyis nem volt szorosabban egymás mellé szerelve. A vezetőszeg befogadására a csillepályán kialakított vájat miatt nem is lehetett ez másként. Az pedig, hogy a talaj egyenetlenségéhez - amit éppen maga a csillepálya küszöbölt ki - hogyan igazodhatott a három ponton való támaszkodás, érthetetlen. További furcsaság, hogy Agricola eléggé részletes leírásából nem derül ki, vasalták-e a kerekeket? Az, hogy tömör fakorongokból készültek, érthető. Széles fatárcsának azonban aligha nevezhetjük őket. Noha a metszeten nem látható, nyilvánvalóan vasaltak voltak. Miért? Ekkor, sőt már a 15. században a szekerek, még az utazóul kocsik kerekét is vasaiig ták. Másrészt a csilleË5Ë szekrényen erős és sürü vasalat látható, Agricola I* más metszetén

63 pedig ábrázolja a kerék vasa=^ latát is (37. kép). Az előbbiekben bemutatott