Szemán Attila: Szintes szállítás a magyarországi ércbányászatban a kezdetektől a 19. század derekáig (Érc- és Ásványbányászati Múzeumi Füzetek 27., Rudabánya, 2003)

A csille megjelenése

Az Annabergi oltárképen (1521)

54 két csilleábrázolást találunk. Az egyik a főkép közepének jobb oldalán figyelhető meg. Ennek a csillének csak az elülső része, kb. egyharmada látszik (28. kép).

55 A rozsnyói oltárképen szereplő típushoz sok részletben hasonlít. Ez is erősen megvasalt szekrényü, bár a csilleszekrény és a vasalatok formája másként alakul. A kerekek szintén a csilleszekrény két oldalára lettek felerősítve, vasaltak, és a tengelyek végeiben ott vannak a tengelyszegek. A csilleszekrény azonban egészen más formájú, jóval alacsonyabb és szélesebb. A csille helyzetéből ítélve egyértelmű, hogy egyforma négy keréken fut. A szekrény alatt ebben az esetben sem látható gerenda és vezetőszeg. A későbbi csillevezetékekkel ellentétben a kerekek nem pallón futnak, hanem a puszta talajon. A csillepálya (?) közepén látható keskeny vájat kétoldalt deszkával van kiépítve. Ebben a vezetékben nem tudjuk, folyik-e víz, a kiépítés azonban arra vallhat, hogy a vezetőszeg számára készítették. A vezetőszeg létének bizonytalansága mindazonáltal a rozsnyói ábrázoláshoz hasonlóan itt is fennáll. Ezt a csillét a bányász nem tolja, hanem vállra vetett kötéllel húzza. Érdekes, hogy a kötelet nem a vasalaton elhelyezett erős és nehéz karikában rögzítették, hanem valahol a csille alján. A vontatást viszonylag ritkán láthatjuk a korabeli ábrázolásokon, s magyar csille esetében nem is