Szojka Gyula: A természet a néphitben, tekintettel a dobsinai babonákra és népmondákra (1884) (Érc- és Ásványbányászati Múzeumi Füzetek 26., Rudabánya, 2002)

gyermek hitével a gyönyörködtető, emelő, vigasztaló költészet js elveszett lészen, óh akkor szegény, nagyon szegény lesz az ember. Utolsó kincséül és vigaszául megmarad majd a bensőleg igaz vallásos hit. Es ha majd ez is elvész ? Akkor jobb lett lenne, ha régi isteneinket, a szellemeket el nem űztük volna. Ezért hát olykor-olykor kegyelettel és szánalommal emlékezzünk meg róluk ! Ezt tettem most én, ezt tették most önök is velem együtt. Szívből köszönöm.*) *) Szivesen venném, lia a dobsinai régi népmondák valamelyik jó ösmeröje, a milyen bizonyára akad Dobiina vénjei között, felvilágosítást adna arról, mi mondai alapja van egyik nagy hegyünk,a „Teibísküp" (Teufelskopf,ördögfej)nevének. A „Steengareesch" (Steingeränsch) nevű sziklás erdőben mi dobsinai gyermekek csak félve közeledtünk egy barlangszerü hegyhasadóklioz, a melyről azon hit volt köztünk elterjedve, hogy valaha sárkánynak, más változatban : rablóknak volt tanyája és hogy belehatolva még most is mesés kincset lehetne benne találni. Ennek is lehet valami érdekes mondai alapja. Egyáltalán megérdemlonó a fáradságot, hogy valamelyik ügyszerető kutató följegyezné a dobsinai völgykatlanban sok százéves elzárkozottságban élt német eredetű népünk babonás hiedelmeit ós helyi mondáit.