Szojka Gyula: A természet a néphitben, tekintettel a dobsinai babonákra és népmondákra (1884) (Érc- és Ásványbányászati Múzeumi Füzetek 26., Rudabánya, 2002)

kes, hogy épen a dobsinai bányásznép nyelve szolgáltat teljes értékű bizonyítékot arra, hogy a kobalt elnevezés csakugyan a kobold-ból származik. A német nyelv természeti törvényei szerint ugyanis minden fém neve semleges nemű: Das Eisen, das Gold, das Silber, d a s Kupfer, dobs, as selber, a s kôper stb. Az irodalmi német nyelv a „Kobalt" szót is semleges nemben használja : „D a s Kobalt" ; de a dobsinai bányász ugy beszél, hogy: ,,der kôbolt. Es itt ez utóbbi a döntő, ez a bizonyitó, a miből látszik a ,,Kobalt" névnek más névből, a kobold törpének nevéből való származása. — A n ikel fém nevét is visszavezethetném a törpék egyik nevére. De hát,elég volt a nyelvészkedésből. Lássuk tovább a démonokat ! Démon természetű lakói a földnek a tündérek is. A tündéreknek is tulajdonít a néphit magas szellemi tehetséget hatalmas nagy test nélkül, épugy mint a törpéknek. Mindamellett a tündérek sokban különböznek a törpéktől. Nem küzdenek mint ezek hiába az emberek tulhatalma ellen, s nem is szolgálják az embereket. Ók hatalmasabbak, daczolnak az emberrel, kezeikben van annak baja-boldogsága. A mondákban és népregékben előfordulnak mint csudásan szép hajadonok, a kik vagy kincset őriznek vagy emberprédát lesnek. Olykor hófehér nőkként jelennek meg bűvös-bájos énekkel. Hol a jó, hol a gonosz szellem túlnyomó bennök, aszerint a mint ingerekéinek vagy megengeszteltctnek. Számos mondában és közkeletű népregében női lények, örök szépséggel és ifjúsággal, örök szeretettel, jósággal és bölcseséggel. Neheztelnek, de nem ártanak ; varázst gyakorolnak, de csak jót és üdvöset. Csak nagyon ritkán és csak különösen kegyelt embereik előtt mutatkoznak. A néphit szerint megsemmisíthetik a bokészitését, a 17. században a kék kobaltfosték gyártását. Sőt 1733-ban Brandt az aczélszürke kobaltfém előállításának módját is fölfedezte. Azóta kincs a kobalt.