Hála József, Landgraf Ildikó: Magyarországi bányászmondák (Érc- és Ásványbányászati Múzeumi füzetek 24-25., Rudabánya, 2001)
Válogatás a magyarországi bányászmondákból
Vannak azonban, kik - s talán nem alaptalanul a cseh Zemnice — mi annyit értelmez, mint a magyar „bánya" — szótól akarják a város mostani elneveztetését származtatni. 210 (Selmecbánya) 8. Akkor történt ez — mit most el fogok mondani - mikor még a szarvasok szaladgáltak hegyeink közt és mikor még szántóföldünkön megérett a köleskása. Volt egy szénégető, ki a Hiasch családból származott. A mint kiment a hegyek közé, hogy mindennapi munkáját elvégezze, három gyönyörű szép tulipánt pillantott meg. Leszakitotta, hogy gyermekeinek örömet szerezzen vele. Másnap ismét arra vitt el utja s megint ott látta a három tulipánt, így történt ez minden nap. „Ejnye; gondola magában a szénégető, az bizonyára isteni jel lesz, hogy itt valahol kincs van elásva! Nézzünk utána!" Következő nap már csákányokkal felfegyverkezve jött ide és ásni kezdett. Fáradtsága nem volt eredménytelen, nemsokára egy csomó aranyhoz jutott. Mint repdesett szive az örömtől, mikor ezt feleségének átadta! Egyszerre minden megváltozott. Az asszony és a leányok selyem viganót hordtak, a szénégetés szünetelt. A hirtelen meggazdagodott család szóba sem állott más közönséges halandóval. Az egyik fiu Lengyelországból házasodott, a másik egy kékszemű leányt hozott az alföldről. Vége, hossza nem volt az egymást érő mulatságoknak. Mikor már ebbe is beleuntak, azt ajánlotta a kisebbik fiu a bátyjának, hogy cseréljenek feleséget. Ez beleegyezett, mert ő úgyis mindig a kékszemüért rajongott. A pap nem akarta rájuk adni áldását, de mit törődtek ók azzal, hisz az az áldás ugy is felesleges. Bizony mióta az Isten igy felvitte a dolgukat, azóta már nem lehetett őket a templomban látni. Pedig hej! ki az Istenről megfeledkezik, megfeledkezik arról az Isten is. A két asszony végre megunta a sok dinom-dánomot, minden pénzt felszedett s egy éjjel szépen elszökött. Ezentúl már a szénégető megint keze munkájával kereste kenyerét, családját pedig mindenki megvetette. Ha csinján bántak volna azzal a rengeteg pénzzel, még öreg korukban is gond nélkül hajtották volna fejüket nyugalomra! 211 (Dobsina) 9. A monda szerint egy juhpásztor, nyája elvesztett kolompját keresve, a sok járás közben nagyon kifáradt és egy fa alá tért pihenni, hol csakhamar elaludt. Almában egy tündér jelent meg és egy háromágú rózsát adott neki, megparancsolva, hogy keresse meg a város felső határában a csipkebokrot, melyről a rózsatövet leszakította, annak tövében ásson egy nagy gödröt s ott nagy aranykincset fog találni. A pásztor teljesítette a parancsot s így találtak rá a rozsnyói aranybányára, - a középkori magyar Kaliforniára. 212 (Rozsnyó) 10. S%omolnok alapításáról pedig azt mondja a rege, hogy unalmában egyszer egy pásztor baltájával egy sziklát faragcsált. Nemsokára aranyérre akadt, mely gazdag bányára vezetett. 213 (Szomolnok)
