Hála József, Landgraf Ildikó: Magyarországi bányászmondák (Érc- és Ásványbányászati Múzeumi füzetek 24-25., Rudabánya, 2001)

Bányászmese - bányászmonda - Mondák11 - 2. Történeti mondák

ember és az emberi tulajdonságok, társadalmi viszonyok, intézmények, valamint a növény- és állatvilág eredetéről szóló elbeszélések. A műfaj tartalmi kritériuma, hogy csak az általános, fogalmi szintű dolgok keletkezése képezi az eredetmagyarázó mondák tárgyát, az egyedi jelenségeké nem. A magyar eredetmagyarázó mondáknak kedvelt hőse Szent Péter, aki „Krisztus Urunk"-kal járja a világot, vándorol faluról-falura. Tulajdonságaival - hiszékeny, kíváncsi, kópé - az emberi esendőséget testesíti meg Jézus Krisztus isteni ereje és hatalma mellett. Közvetít az emberi és az isteni világ között, ezzel olykor hasznot, olykor kárt okozva az emberek számára. Az ilyen típusú történetek külföldi változataiban Szent Péter helyett az ördög vagy egy óriás is szerepelhet. Az eredetmagyarázó mondáknak ez a csoportja többnyire tréfás hangvételű, több történetet a trufákhoz vagy a legendamesékhez is lehetne sorolni. Ismert eredetmagyarázó mondaü'pus, amely Krisztus büntetéseként értelmezi a görcsöt a fában. Az asztalossegéd Krisztus figyelmeztetése ellenére káromkodik, Krisztus szigorúan meg akarja büntetni, Szent Péter enyhítést kér, végül Krisztus görcsöt teremt a fába.

9 Ez a mondatipus élt a bányászok körében is, természetesen adaptálva az ő környezetükhöz. Szent Pétert részeg bányászok megverik, ezért Krisztus megátkozza őket azzal, hogy a bányafákba, támfákba csomókat, görcsöket, vagyis Péter-szögeket teremt, ezzel örökre megnehezíti a bányászok munkáját

10 (1-2.). Más mondaváltozat szerint ezek az ördög praktikái (lásd még az alábbiakban)." A mondai magyarázat szerint a bányászok szeszes ital iránti vonzalma ugyancsak Krisztus büntetése, amiért Szent Pétert megverték, azóta isszák el keresetüket vagy annak egy részét.

12 Jézus Krisztus átkával függ össze az is, hogy a bányászok izzadsággal keresik a kenyerüket

13 (3—4.). 2. Történeti mondák A történeti monda a folklórnarratívumok alapvető, gazdag műfaja. Mesélői egy feltételezetten megtörtént eseményt típusba illesztve őriznek meg az emlékezetükben és idéznek fel. Az epikus műfajok rendszerén belül a történeti mondát a következő sajátosságokkal különíthetjük el a többi műfajtól. Sajátos időke^elés — a történetből nem bontakozik ki az események egymásutánisága, kronológiája. Korok és hőseik olykor fölcserélődnek. Az eseményeket harcokhoz-háborúkhoz kötik (tatár, török, német) vagy egy-egy híres emberhez. A történeti mondák lokalitása a következő műfaji sajátosság. A történelmi sorsfordulókból, eseményekből azok őrződnek meg az emlékezetben, így a történeti mondákban, amelyeknek van valami helyi vonatkozása, illetve meghatározott tárgyi emlékhez, ember vagy természet alkotta tárgyhoz köthetőek. Nap mint nap látják ezeket, és megőrződik az emlékezetben a tárgyhoz fűződő történetet is. Ez lehet