Hála József, Landgraf Ildikó: Magyarországi bányászmondák (Érc- és Ásványbányászati Múzeumi füzetek 24-25., Rudabánya, 2001)
Kísérlet a magyarországi bányászmondák rendszerezésére
pusok léteznek, azok milyen széles körben ismertek. A nemzeti mondakatalógusok alapján pedig kibontakozna, hogy melyek e műfaj legfontosabb tulajdonságai, leggyakoribb témái, vándortípusai, valamint segítségükkel össze lehet majd állítani egy európai vagy még szélesebb körű típusmutatót. A közös szempontok kialakítására hívták össze az International Society for Folk Narrative Research 1963-as budapesti tanácskozását, ahol azon túl, hogy igyekeztek meghatározni a monda műfaji sajátosságait, a következő mondaklasszifikációt alakították ki: • Eredetmagyarázó és a világ végéről szóló mondák; • Történeti és kultúrtörténeti mondák; • Mitikus (hiedelem-) mondák; • Vallásos legendák. 3 A nemzetközi szakirodalomban már kialakulóban lévő műfajstruktúrát a budapesti tanácskozás megerősítette. A magyar folklorisztikában a fenti kategóriák a következő néven honosodtak meg: eredetmagyarázó monda, hiedelemmonda, történeti monda, vallásos legenda. Elfogadott az a nézet, hogy a monda műfajcsoportként értelmezendő és a fent említett alműfajok pedig önálló műfajként. A magyar kutatás nem sokat foglalkozott a negyedik kategóriával: a vallásos legendával. A tanulmány szerzői sem találtak olyan bányásztörténeteket, amelyeket egyértelműen ebbe a csoportba oszthattak volna be. Az esetlegesen ide sorolható szövegek olykor az eredetmagyarázó mondák, olykor a legendamesék körében kereshetőek a magyar kiadványokban. A fent említett konferencián az egyes alműfajokon belül csak a legfontosabb tematikus egységeket határozták meg. A történeti mondákon belül a következő hatot: 1. Emberi létesítmények keletkezéséhez fűződő mondák - alapítási mondák; 2. Helyekhez fűződő mondák; 3. Őstörténeti mondák; 4. Háborúk és katasztrófák; 5. Hősök; 6. Bűn és bűnhődés. A hiedelemmondákon belül pedig tizenhat egységet különböztettek meg: 1. Sors, végzet, előjelek; 2. Halál és halottak; 3. Kísértet; 4. Szellemek vonulása; 5. Túlvilágjárás; 6. Természeti démonok; 7. Váltott gyerek; 8. Elvarázsolt lények; 9. Ördög; 10. Betegségdémonok; 11. Természetfeletti javakkal és erővel rendelkező emberek; 12. Mitikus állatok; 13. Kincs; 14. Természetfeletti lények; 15. Mágikus tárgyak; 16. Tabu. A tematikus főcsoportok felvázolásakor szándékosan figyelmen kívül hagyták a nemzeti sajátosságokat, a nemzetközi anyagban a közös témaköröket keresték, így a nemzeti mondakincsekre vetítve a kialakított csoportok nagyon kiegyenlítetlenek, például a magyar anyagban az Őstörténeti mondák csoportja nagyon vérszegény, a Hősöké viszont annál gazdagabb. A főcsoporton belüli tematikus alcsoportokat épp azért nem határozták meg, mert úgy vélték, azoknak a nemzeti mondaanyaghoz kell alkalmazkodniuk.
