Szakáll Sándor szerk.: A rudabányai vasérctelep a korai szakirodalomban 1882-1939 (Érc- és Ásványbányászati Múzeumi füzetek 22-23., Rudabánya, 2001)
Pálfy M.: A Rudabányai hegység geológiai viszonyai és vasérctelepei
(147) A RUDABÁNYAI HEGYSÉG GEOLÓGIAI VISZONYAI ÉS VASÉRCTELEPEI 11 dás mészkövek gyakran kizárólag Encrinusok és Isocrinusok aránylag nagy nyóltagjaiból állanak majdnem minden egyéb kötőanyag nélkül* Fennebb azután tömör, fehér vagy vöröses, majd lilás, olykor sárgás mészkőpadok következnek sok radioláriás márgazárvánnyal. Ezek a zárványok a mészkőből kimállva, vastagon fedik a felszínt. ïgy például a Dunnatetőre kelet felől felvezető út mentén a sárga radioláriás márgaszerű málladékból csak itt-ott tűnik elő egy-egy mészkőpad. Hasonlóan feltűnően sok ilyen törmelék van innen északra — a Dunnatető 434-es magassági pontjától — kelet felé menő gerincen is. Ennek a sok radioláriás zárványnak körülbelül egy szintben való előfordulása űgy tűnik fel, mintha valamelyes kapcsolat lenne e között a szintáj és a Telekesi völgyből leírt radioláriás márgás szintáj között; mintha ezen szintáj az ottani márgás csoportnak felelne meg s csak annak más fáciese lenne. A Dunnatetőn felette szürke mészkőpadok következnek, amelyekből azonban csak meghatározhatatlan kövületmaradványok kerültek elő. Ha a radioláriás szint a Telekesi völgy márgás szintjével lenne egyenértékű, amint azt gyanítom, akkor a Dunnatető felsőbb mészköve a szőllősardói völgyben levő halobiás mészkőnek felelne meg. A Dunnatetőnek a szalonnai szőlőkre néző oldalán —• mint említettem — a radioláriás szintáj alatt még legalább is 30—40 m vastag világosszürke mészkő-komplexust találunk, amely a krinoidás padot is magába zárja. A Dunnatető keleti oldalán azonban a radioláriás szintáj, úgy látszik, mintha közvetlenül a dolomitra következne. Ha a radioláriás szintájnak fennebb feltételezett sztratigráfiai helyzete helytálló, akkor közötte és a dolomit között itt teljesen hiányozna a középső triász mészkőnek az a vastag rétegsorozata, amit a Telekesi völgyben láttunk, vagy a szalonnai szőlők felett észleltek szerint nagyon is ki lenne vékonyodva ezen a területen. Talán inkább az utóbbi feltevés valószínű, mert annak a keskeny mészkővonulatnak délkeleti szélét, ami a Bódva völgyétől a Dunnatetőn át a martonyii vasbányákhoz húzódik, pikkelyes törés határolja s így, ha meg is volt a mészkő mélyebb szintája, az a pikkelyes törés mentén elfenődhetett.** Ezzel a mészkővonulattal párhuzamosan egy másik mészkővonulat húzódik DNy-ról ÉK-i irányban a Szárhegyen keresztül, amelynek több pontján találtam a szőllősardói völgyben előfordulóhoz hasonló posidoniás mészköveket. Bár benne más, jellemzőbb kövület nem fordult elő, azt hiszem, mégsem tévedek, amikor az egész mészkővonulatnak nagy részét a felső triászhoz sorolom s talán csak legalsó része tartozik a középső triászba. Az északibb mészkőterületről, éppen úgy a szilicei platóról isme* Ezeknek a krinoidáknak, több más hazaival való tanulmányozását BATHER angol palaeontológus volt szíves elvállalni; tanulmányainak eredményeit azonban ezideig még nem közölte. ** A hegységnek Szalonnától északkeletre levő részén a középső triászba sorozható mészköveket csak kevés helyen s ott is nagyon bizonytalanul lehet elválasztani a mészkővonulatok főtömegét alkotó felső triász mészkőtől, azért a geológiai térképen ezek a mészkővonulatok teljes egészükben felső-triászkorúaknak vannak jelölve.
