Szakáll Sándor szerk.: A rudabányai vasérctelep a korai szakirodalomban 1882-1939 (Érc- és Ásványbányászati Múzeumi füzetek 22-23., Rudabánya, 2001)

Maderspach L.: Magyarország vasérczfekhelyei (részlet)

m. nftsz. 7£ mélysége irányában apad. A fekvésnek egy ideális | metszetét a mellékelt 49. ábra adja, a bányatelkek es feltárt pontok helyzetét pedig a X. tábla tünteti elő. Pák bányatelep. A mészkő itt két nagyobbszerű niedenozét alkot, és a szemlélő első tekintetre hasa­dék-kitöltést vél látni. Az első kidudorodás körül­belül 120 méterre van feltárva a csapásirányban. A berakodásnak vastagsága Í2—4 ™/; a magasság, melyben a vájatások eszközöltetnek, körülbelül ÍÍ5"'/­A második kidudorodás vagy fészek nagyobbszerű ; ismeretes hosszterjodelme körülbelül 190 "J/; átlagos vastagsága körülbelül <> "/ ; dölésirányban körülbelül :\A—40 '"'/ ismeretes. A vaskő, mely tömött szövetű, barna- és vörösvaskö. A tárnák által feltárt színtájak­ban a fekvés határozott északi dőlést mutat, dc ez ' már néhány méter távolságban úgy változik, hogy úgy tetszik, mintha itt a lerakódás vízszintes volna. Hasonló körülmény adja magát elő a kápolnai liera- 1 kódásoknál, hol a diluviális rétegek alatt mészkő, I A VASÍÍIÍCZFF.KHEr.YF.K I.EIItÁSA. russit, ólomföld, és galenit, továbbá itt- ott gálma, nagyobbrészt a íekü-mészkő vagy dolomit felé találtatnak ; előfordul még aragonit szép csoportok­ban; alsóbb színtájban baryt is. A vájatvégekben a mészkő a hegyi ejtő vei párhuzamosan emelkedik, az előforduló vaskő, kivéve egyes vérvasködarabot, több­nyire földes, meszes, porhanyós. Spléni/i bányatelek. A kibukkanó mészkő e lera­kodást a Díváidtól elválasztja; a vaskő ugyanolyan mint aDivaldban, csakhogy terjedése sokkal nagyobb. A vájatások a Kudahegy éjszaki lejtőjén egészen a völgy aljáig terjednek és körülbelül a hegy közepén lehet a legnagyobb vastagságú : mintegy 10—18*"/. A vaskő tisztább mint az elöbbeni telkekben ; de az alsóbb színtájakból itt sem hiányzanak ólomérczek, és páthoz hasonló aukeritos vaskövek. Bruiman és Nep. János. A mangánban bővelkedő vaskövek e helyen tömött szövetitek ; csapásirányban való terjedésük nagyobb területen van ki mutatva ; f> FiíWÍ-TeluküK, 7 DivnM, S^iï-uyi, ]it;tLÍmati, Ni.'p. .TtiuoK, VilmoK, Kerkűpnly, Brc ir CriaftxméBskA àolomit, h vaftkA, c l<isz, kavics í.s kcniKlomcnít. azután vaskő és ismét mészkő fordul elő. A péchtelki vaskő (templomoldali) mangántartalma által neveze­tes, és Diósgyőrben.a csucsorai mangánkovával együtt szép tükörvas előállítására használják. A mangántar­talom (>•(.» 1%-ot er el. Kibukkanása helyein a vaskő agyagvaskőbe megy át, tnely phosphortartalmú. E rondító elem egyátalában nem hiányzik a telekes­rudóbányai vaskövekből, es legmagasabb fokát a do­linkai tojásalakú, stalaktitszerü barna vérvaskövek­ben éri el, melyek 0-'3(í°/u phosphortis tartalmaznak. Berta és Deák Ferencz bányatelek. Ezek termé­szetes folytatását képezik a péchtelepi előfordulásnak, de hogy tényleg úgy áll-e a dolog, az a hiányos feltá­rás miatt még nincsen kellőleg bebizonyítva. Szlávy és Divald bányatelek. A feltárások itt is hiá­nyosak. A Díváidban nagyobbszerű vájatásokat talá­lunk, melyeket nyilván még a régiek eszközöltek. A fekümészkő hasadékos, mállott állapotú, sárga okker által burkolva. Az itt előforduló ólomérczek, ce­kevésbbé a mélységben. Feltárás czéljából kívánatos volna az egervölgyi altárna folytatása, mely eddig körülbelül 100 m j hosszú és tiszta mészkőben hajta­ott, anélkül, hogy vaskövet metszett volna. A vaskő helyenként barytos. VihnoH telek. A vaskövek itt 390 '"'/ hosszterje­delemben hatalmas lerakodást alkotnak egyes len­csékben. E lencséket oly meddő agyaglapok különítik el egymástól, a melyekben csak itt-ott található egyes vaskötörmelék. * Kerkápoly, Breuer és Andrássy bányatelkek. A feltárások körülbelül 10— 1 S m / mély aknák által eszközöltettek, melyek azonban már majdnem kivé­tel nélkül beomlottak úgy hogy az érez előfordulá­sáról biztos adatokat nem lehetett gyüjtenem. De úgy látszik, hogy a lerakódás mind a három bánya­telken egyforma minőségű volt. A Breuer-féle vaskö­vek agyagvasköveknek, a Kerkápolyi-félék pedig kovavasköveknek látszanak.

Next

/
Oldalképek
Tartalom