Szakáll Sándor szerk.: A rudabányai vasérctelep a korai szakirodalomban 1882-1939 (Érc- és Ásványbányászati Múzeumi füzetek 22-23., Rudabánya, 2001)

Pálfy M.: A Rudabányai hegység geológiai viszonyai és vasérctelepei

4 DR. PÁLFY MÓRIC (140) Sztratigráfiai viszonyok. A rudabányai hegyvonulat Rudabánya és Szentandrás között DNy—ÉK-i irányba húzódik és a göraöri nagy mészkőterülethez csatlakozik. A felépítésében szereplő képződmények is annak folytatása gyanánt tekintendők, de a hegység erősen zavart felépítése eltér a gömöri mészkőterjilet nyugodtabb felépítésétől s ez a zavart felépítési mód okozta, hogy orográfiailag is elkülönült attól. Karbonkorú képződmények. A hegység legrégibb képződménye a bécsi geológusoktól, majd KocHtól és ViTÁListól is leírt karbonkorú fillites pala, mészkő, valamint a felettük következő kvarcos breccia és konglomerát. Ezeknek a képződményeknek részletes taglalását csakis a környező terület, nevezetesen a szendrői szigethegység pontosabb tanulmányozása után lehet majd megejteni. A rudabányai hegység délkeleti széle mentén feltolódott pikkelyek alakjában jelentkeznek e régibb képződmények, de a pontusi takaró alól csak egyes kisebb részletek bukkannak elő, melyek közül legtekintélyesebbek a Szuhogy és Rudabánya között levő Nagyhegy, valamint a Telekesi völgy alsó részének jobboldali gerince. A Nagyhegy délnyugati lábánál egy kis kőfejtő szürke fillites^ palát tárt fel, amely fölött a hegyoldalon íillites palák és szaruköves brecciák következnek ÉNy-i düléssel, míg a hegycsúcs északkeleti lejtőjén szaruköves konglomerátot találunk. Míg a mélyebb rétegek íillites palája kétségtelenül azonos azzal a képződménnyel, amit a szomszédos szepesgömöri órchegységben a karbonba soroznak, addig a felette levő szaruköves breccia és konglomerát esetleg már a permbe is átnyúlhat. Hasonló, részben kvarcosodott íillites palák Szuhogy környékén több ponton előbukkannak még a pontusi takaró alól. A hegység délkeleti szélén a legnagyobb területen a Telekesi völgy, jobboldali gerincének mentén vannak a felszínen a karbonkori képződmények, ahonnan a Bódva völgyén keresztül áthúzódnak a Bódva völgyének baloldalára is. Legjobb feltárásuk Szalonna és Perkupa között a völgy jobboldalán van, ahol összegyűrt rétegei íillites agyagpalákból, közételepült szürke, palás, gyéren crinoidákat is tartalmazó mészkövekből s itt-ott egy-egy konglomerátpadból állanak. A perkupái határ közelében az út mellett egy konglomerátpadban ugyanolyan kvarcporfirzárványok fordulnak elő, mint aminő kvarcporfir a Telekesi völgyben, valamint a Bódva halpartján tömzs (?) alakjában a íillites palák közepette megjelenik. Ezeknek a kvarcporfir-előfordulásoknak a íillites palákhoz való viszonyát nem lehet látni. Ügy tűnik fel, mintha a fillites palát áttörné vagy legalább is rétegei közé nyomult volna be. Ennek azonban ellene mond az, hogy zárványai az említett konglomerátban benne vannak. KOCH a Bódva völgyének ezen fillites paláit, amint arra már VITÁLIS is reáutalt, helytelenül tekintette triászkorúnak. A kvarcporfiros konglomerátot KOCH is megtalálta a Telekesi oldalon, a Bódva jobbpartján. A fillites palák