Szakáll Sándor szerk.: A rudabányai vasérctelep a korai szakirodalomban 1882-1939 (Érc- és Ásványbányászati Múzeumi füzetek 22-23., Rudabánya, 2001)

Hahn K.: A "Borsodi Bányatársulat" vaskőbányászatának monográfiája

A » Borsodi Bányatársulat « vaskőbányászatának monográfiája. Irta : HAHN KÁROLY. I. Földrajzi, vízrajzi és éghajlati ismertetés. A Borsodi Bányatársulat tulajdonát képező vaskőbánya Borsod vármegyében Rudóbánya, Felső-Telekes, Alsó-Telekes és Szuhogy községek határában fekszik. A rudóbányai fővölgy felső részén elterülő egyik szűk mellékvölgyének jobboldali lejtőjén fekszik Rudóbánya község és annak bal vagy délkeleti lejtőjét képezi a 262 méterre a tenger színe fölé emelkedő Kápolnahegy, melyben a rudóbányai vaskőtelep beágyazva van. Vízben a vidék szegénynek mondható, a mi a vízvezető agyag- és márgarétegek szabálytalan beágyazása mellett még abban is leli magyarázatát, hogy gyakran szoríttatik ki nagy területeken a tömör triász mészkő által. Érdekes forrásvizeink szabad kénsavtartalma, a mely összegfüggésbe hozható a később tárgyalandó vastelep-képződéssel. Folyó vagy nagyobb patak e vidéken egyáltalában nincs, kivéve a Sajót, a mely azonban 16 kilométerre fekszik a vaskőteleptől. Az éghajlatra vonatkozólag csak az áll, a mit hazánk bármely vidékére mondhatunk : télen nagy hideg, a forró nyár mellett a tavasz és ősz esős és igen változékony. II. Történelmi adatok. Dr. Wenczel Gusztáv-mk a hazai bányászatra vonatkozó becses dolgozatai szerint Rudóbánya környékén a bányászat már a XIV. században virágzott és Rudóbánya község 1878-ban mint önálló bányaváros szerepelt. Akkori felvirágzásának okát leginkább abban találhatjuk, hogy a bányaművelési joggal felruházott földesúr e jogát a községre átruházván, ezt a kir. bányavárosok mintájára helybenhagyás mellett bizonyos szabadságokkal ruházta fel. Rudóbánya akkori bányászatának fontosságát azon körülmény kétségen kívül helyezi, hogy a felső-magyarországi bányavárosok között szerepelt. Gölniczbánya, Szomolnokbánya és Igló kir. bányavárosok voltak, Rudóbánya, Jászó, Telkibánya és Rozsnyó pedig magánbirtokosok földjén feküdtek. Ezen városok 1487-ben Kassán gyűlést tartottak és itt statumi alakban állapították meg különös bányajogukat, mely azonban alkalmazást nem nyert és végre feledékenységbe merült. Mindezekből láthatjuk, hogy Rudóbánya vidékén a bányászat már a XIV. és XV. században virágzott, de ezekre részletes tudósítások korunkra nem maradtak. Hogy a bányaüzem Rudóbányán már igen régi, erről tanúskodnak a vaskőtelep kibúvása mentén levő horpadások, de leginkább a gyakori, még 50 m-nyi mélységben is talált különféle üregek, melyekben mindeddig a robbantópor használatának nyomát nem találták. Hogy azonban a mult századokban a bányaés kohóüzem igen élénk volt, bizonyítják a Rudóbányán található roppant kiterjedésű salakbányák. A XVI. században a felső-magyarországi bányavidék, mint az ország egyáltalán, a hanyatlás jelenségeit mutatja. A kisebb városok és szabadalmas községek jogaikat egyes hatalmas birtokosok ellen megvédeni nem tudván, ismét úrbéresek leltek. Későbben a sok usurpatió által alkotott új viszonyok közt a jog színét privilégiumok alakjában visszanyer-