Szakáll Sándor szerk.: A rudabányai vasérctelep a korai szakirodalomban 1882-1939 (Érc- és Ásványbányászati Múzeumi füzetek 22-23., Rudabánya, 2001)

Pálfy M.: A Rudabányai hegység geológiai viszonyai és vasérctelepei

(159) Szalonna **Q Ezen szigethegység részletes tanulmányozása talán fog nyujtani valamelyes felvilágosítást e vasércnyomok további kutatására is. A hegység tektonikája. A vasérckutatások feltárásainak alapján a hegyvonulatban a hegység tengelyével ÉÉK—DDNy-i irányú pikkelyes feltolódásokat kell feltételeznünk, amelyek a keleti oldalról tolódtak egymásra. Ezeket a pikkely-vonulatokat azután haránt irányú vetődések metszik. Azokat a párhuzamosan haladó mészkővonulatokat tehát, amelyeket KOCH szelvényein egyszerű szinklinálisoknak jelzett, pikkelyes feltolódásoktól létrejöttnek kell tekintenem, amint azt a 6—7. számú szelvények feltüntetik. Ilyen pikkelyes feltolódási vonalat a hegyvonulat mentén a triász képződményekben kettőt biztosan ki lehet mutatni. Ezenkívül a hegyvonulat déli végének keleti oldalán — Szuhogy környékén — a triász és karbonképződmények között is van egy, ennek kibúvását azonban a pliocén képződmények nagyrészben eltakarták. A rudabánya—szentandrási hegyvonulat a gömöri mészkőterület és a szendrői karbonsziget között mint önálló geológiai egység jelentkezik, a gömöri mészkőterülettől (az eddigi vizsgálatok nyomán) teljesen eltérő tektonikával. Hogy e két terület hogy kapcsolódik egymáshoz, azt a mai viszonyok között bajos kideríteni, mert éppen az a terület, ahol ennek a problémának kulcsát kellene keresni, a csehek megszállása alatt van. Nagyobb reménységgel nézhetünk a szendrői karbon-szigethegységgel való kapcsolódás kinyomozása felé, amelyben — úgy látszik — a pikkelyes feltolódások és gyűrődések szintén megvannak. Erre lehet a szétszórtan ott is előforduló vasércnyomokból következtetni. A hegyvonulatban történt tektonikai folyamatok korára, valamint a vasércek képződési idejére közelebbi adataink nincsenek s csak az bizonyos, hogy azok a felső triász CT) ^6 i" CO Ë