Borovszky Samu: Szendrő vára (Érc- és Ásványbányászati Múzeumi füzetek 20., Rudabánya, 2000)
A vár főkapitányainak egyik legkimagaslóbb alkaja volt Alsókálosai Korláth István, kit kiváló diplomatiai képességeinél fogva már Boeskay István követül küldött Konstantinápolvba Achmet szultánhoz, később pedig Bethlen Gábor érdekében járt el Oszmán szultánnál. 1623. decz. 20-án elkészítette végrendeletét s ebben fiát, Ferenczet tévén általános örököséül, elrendelte, hogy testét takarítsák el a szendrői temetőben idvezűlt felesége, Barna Anna hamvai mellé ; sírja felett fából építsenek egy kis kápolnát, zsindelytetővel, melyen zászlója állhasson, hogy ha ellenség szállana meg Szendrőt, az épületet tűzzel semmivé tehessék. *) A mikor Szendrő visszakerült a magyar korona birtokába, a bécsi udvar megint német katonaságot helyezett ide. Addig, a míg a törökkel barátságban élő erdélyi fejedelmek hatalma Borsod vármegyére is kiterjedt, a török felől eléggé nyugalmas napokat élt Szendrő vára. De Bethlen Gábor halála után a törökök ellenséges föllépése mind vakmerőbb lett. 1631. karácsony táján az egri törökök az abaújvármegyei Gadna falut égették föl s lakosait elhurczolták ; a szendrei őrség a borsodm. Ivondó falu mellett érte őket utói, de vereséget szenvedett s mintegy 45-en életöket vesztették. Egy év múlva ugyancsak karácsony táján Újlak falut rohanták meg s akkor is Kondó falunál mérték össze a szendrei vitézekkel fegyveröket ; de a törökök ezúttal is jóval számosabbak lévén, megint legyőzték őket s közülök 35-öt részint levágtak, részint foglyul ejtettek. Rabságra jutott Korláth Ferencz is, a fentebb említett Korláth István szendrei főkapitány fia. 1634-ben az egri törökök »dobbal, zászlóval, lovassal, gyaloggal jöttének a szendrei végház alá« s néhány rabot vittek el. Még ugyanez évben a szendreiek baromcsordáját, 1635. pünkösd táján pedig sereg lovaikat hajtották el. Még 1641-ben is raboltak s »mennyi embert vittenek el Szendrő vidékéről s mennyi lovat, ökör- és tehénféle barmot hajtottak el, Isten tudná annak számát«. 2 ) Úgy látszik, a bécsi udvar nem volt megelégedve azzal a jövedelemmel, melyet a szepesi kamarának a várhoz tartozó 1) NBA. fasc. 953. nr. 17. 2) Tört. Tár 1869. 104—105.
