Szemán Attila: Hagyományos nyíltlángú bányamécsesek Magyarországon (Érc- és Ásványbányászati Múzeumi füzetek 19., Rudabánya, 1999)
kező területeken, hanem a tőlük távolabbi bányavidékeken is. így a Felvidéken, az Északi Középhegységben, de a Pécs környéki bányászatban is Nem tudott azonban a szlovák eredetű kifejezés gyökeret verni az erdélyi és a szatmári bányavidékeken, ahol a századfordulón is leginkább •à fonca használatos. Egyeduralkodóvá nem válik a Felvidéken sem, pl. Dohsina környékén megmarad a funca elnevezés. A mai Magyarország bányavidékeinek nagyobb részén ugyan elterjedt, de akadnak itt is kivételek, ahol a fonca nevet ismerik. A bányamérnökök azonban, akik előbb Selmecbányán, majd Sopronban, s végül Miskolcon végezték a főiskolát, ill. az egyetemet, általánosan ismerik, sőt használják az élő szaknyelvből már kihalt, de a diákhagyományokkal összeforrt kahanyec elnevezést. A BÁNYAMÉCS JELKÉPEINKBEN A bánvamécses jelképesen is nagyon fontos volt a bányász (és nem csak a bányatiszt) szemében. Olyannyira, hogy az egyik XVII. századi szászországi szólásban magával Jézussal hozták kapcsolatba: ..Mein Grubenlicht soll Jesus sein, mit ihm fahr ich aus und ein!" („Bányamécsem maga Jézus [kell hogy legyen], akivel [a bányába] be és ki szállok!") Ez a Jézus-metafora többoldalú képzettársításon alapul, s természetesen magyarországi vonatkozásai is vannak. A magyar bányászninmusz második felének eredeti német szövegében szerepel az ewiger Nacht" kifejezés, az Akademisches (irablied, azaz a Gyászinduló pedig „ewige Sacht "-o\ említ. A mélyszinti bánya jelképes megjelenítése az „ewiger Sacht" (örök éj), ami egyszersmind a sírt is szimbolizálta. Az „ewiger Macht" és az „ewige Lampe" (örökmécs) elnevezés nem véletlenül cseng össze a német nyelvben. Ez utóbbi a keresztény vallás egyik legrégibb es legfontosabb jelképeként ..fény az éjszakában" kép hol is lehetne igazabb, mint a bányában? Különösen szembetűnő a gondolattársítás, ha a régi bánvamécses és a templomokban látható hagyományos örökmécses szembetűnően hasonló formájára, felfüggesztésére gondolunk. Egy másik selmeci eredetű régi német bányászdal. a I or der Einfahrt (Beszállás előtt) című 1. versszakának harmadik-negyedik sora még jobban rámutat erre a párhuzamra: ., Vertauschend mit dem Sonnenschein Das schwache drubenlicht " („S a napfényt felváltja ott lent / a gyönge mécsvilág. 1 '). 44 A lelket szimbolizáló keresztény örökmé2 l )
