Szemán Attila: Hagyományos nyíltlángú bányamécsesek Magyarországon (Érc- és Ásványbányászati Múzeumi füzetek 19., Rudabánya, 1999)

kalmazták a kahanyec elnevezést, pl. az úgynevezett szicíliai bányamécsesre is. A kahanyec név abban az időben terjedt el. mikor a magyar bányászati felsőoktatás helye Selmecbányán volt. Selmecbánya környékén ugyanis a szlovák nemzetiségű bányamunkások voltak többségben, s ők a kahanyec elnevezést használták. A bányamérnök-hallgatók, akik az itteni bányákban végezték gyakorlatukat ,ezt átvették tőlük. Sőt, feltehetően szívesebben is használták, mint a hivatalos elnevezést, hiszen a diákok minden időben előnyben részesítették a nem hivatalos megjelöléseket. A végzett bányamérnökök azután elvitték az ország más területeire a Semecbánya környéki szlovák elnevezést, s így elterjedéséhez alighanem jelentősen hozzájárultak. Erre utal, hogy míg Sopronban az ideköltöző akadémisták révén ismertté vált. a közeli Brennbergbanyán, ahol tényleges bányászkodás folyt, nem használták ezt a kifejezést. ' Megjelenése a magyar bányásznyelvben azonban nem régebbi a múlt század utolsó harmadánál. Pech Antal Magyar és Német Bányászati Szótárában magyar megfelelőként csak a bányamécses' elnevezést használja.

33 A Pallas Nagy Lexikona még szintén a 'bányamécs' mellett marad. A kahanecz elnevezés először Litschauer Lajos Bányamíveléstanában tűnik fel |2], itt sem főcímszóként, hanem a bányamécses elnevezés változataként Igaz. Gregor Ferenc a szlovák nyelvre vonatkozóan jóval korábbi adatokat is közöl 1522-ből Heckó várából (személynév), és 1678-ból Trencsénböl?-^ ezek közül azonban egyik sem vonatkoztatható a bányászatra, s még kevésbé a magyar bányásznyelvre. Jellemző, hogy pl. a cseh Gomenius 1685-ben kiadott magyar szövegében a 'világ' szót használja a bányamécsesre.

31 A Révai Nagy Lexikona a Kahanyecz címszónál megjegyzi, hogy ..különösen a felvidéki bányászok által használt kifejezés." Általánossá tehát soha nem vált a magyar bányásznyelvben a kahanyec elnevezés, de ismertté is inkább csak századunkban lett. Az ország különböző vidékein többféle elnevezés élt egyszerre ebben az időszakban is. A 'bányamecscs" és a 'világ" bizonyosan használatos volt a magvar nemzetiség által lakott területeken, sőt többnyire a vegyes etnikumú helyeken is. a 'bányamécs' pedig hivatalos elnevezésként az egész országban. A legtöbb bányahelyen németajkú bányászok is éltek, s - mint sok más mesterség esetében - a szakkifejezések gyakran németek vagy német eredetűek voltak. Magát a hivatalos bányásznyelvet is csak a múlt század második felében kezdték magyarítani, s a német szakkifejezések máig megmaradtak a bányászok mindennapi szóhasználatában. így ter-