Szemán Attila: Hagyományos nyíltlángú bányamécsesek Magyarországon (Érc- és Ásványbányászati Múzeumi füzetek 19., Rudabánya, 1999)

tartály aljához. A nyílásban még benne van az utolsó olajos kóckanóc. A tartály oldalának hátsó részén található a vaslemezből hajlított kengyel, két négyzetes fejű csavarral rögzítve, amelynek visszahajlított felső végén nem találunk ún pajzsot. Ennek a kengyelnek - mely már maga is egykorú kiegészítés - a felső részéhez huzalszegből kialakított szemmel kapcsolva találjuk a vashuzalból hideg kovácsolással kialakított függesztőhorgot. A lámpa kengyele eredetileg a sárgaréz lámpatest hátsó részének nyúlványán levő nyílásba beütött, ugyancsak vasból készüli kar volt. A nvúlvám 30. kép letörhetett, maradványait lecsiszolták, s a ma is meglévő kengyellel látták cl (30. kép). A lámpa kopásnyomai a hosszú használattól származnak, s erről tanúskodik a kiegészítés is. Ez a szegénység célszerűségére utal. dc kicsit talán a megszokott eszközhöz való ragaszkodásra is. Kora a XIX század végérc. esetleg a századfordulóra tehető A regi bányamécsesek legutolsó szereplése a II. világháború utáni, különböző hiányokkal küszködő szükségállapothoz kötődik. Ekkor a sújtólégmentes bá-