Szemán Attila: Hagyományos nyíltlángú bányamécsesek Magyarországon (Érc- és Ásványbányászati Múzeumi füzetek 19., Rudabánya, 1999)

DEMJEN IGN. MŰSZAKI FÉM- ÉS PLÉHGZIKKEK GYÁRA. alsó részét a szélek ráhajtásával rögzítették a fedőlemezhez., a grazi lámpát az összeérő lemezszéleknél forrasztással erősítették össze. A rozsnyói kengyelét a fedőlemezhez szegecselték, a grazi kengyelét a fedőlemezen átvezetve forrasztották az oldallemez belső feléhez. A kengyel végén, a kis pajzson mindkét esetben az ék-kalapács bányászjelvényt láthatjuk, de a rozsnyói sokkal inkább lekerekített pajzsformát mutat, míg a grazit felül íves kivágásokkal csipkézett háromszögletes pajzzsal díszítették. A XX. század elején is hirdették eladásra az ilyen típusokat, melyeket több hazai és osztrák cég is gyártott. Ezek a lámpák gyakran beütve viselik gyártóik cégjelzését. A lámpagyártók hirdetései a századfordulóról, de még az 1910-es évekből is ismertek. így pl. a Demjén Ignácz-féle budapesti lámpagyár hirdetése 1905-ből (23. kép), vagy a teljesen hasonló lámpát gyártó, már említett Pirringer-féle grazi gyáré 1910-ből (24. kép). A különböző gyártmányokat csak arról lehet megismerni, hogy természetesen mindkét cég a saját beütött jegyét használta termékein. Hogy a hagyományos ízlés figyelembe vétele mennyire fontos lehetett, azt jól példázza, hogy előfordult olyan hirdetés, amely a hagyományos magyarországi mécsest és a németes, ékes-kalapácsos jegyGYÂRÉS IRODA: BUDAPEST VIII. 23. kép