Poda Nicolaus: A selmeci bányagépekről (Prága 1771) (A Bányászat, Kohászat és Földtan Klasszikusai 10., Miskolc, Rudabánya, 2002.)

szerelő legény egy kis kéziszérrel aranytartalmú port önt az aranyszérre a szekrénydeszka mögé, majd megengedi a vizet, és a kaparó lapáttal addig tisztálja és húzza széjjel, amíg azt a víz lassan magával nem viszi, majd egy nyírfaseprűvel óvatosan addig sepri a port, mígnem már csak 0,9-1,4 kg-nyi maradvány van a szeren, amit aztán teljesen lemos egy kéziszérkébe, majd ebből az aranymosó kivonja az aranyat. Ami az aranyszérről lefolyik, az mind a keskeny szerbe kerül, amit ott egy zagykavaróval megmozgatnak, majd az előtétdeszkánál összegyűjtik, s a fentemlített lapáttal újra az aranyszérbe kerül. Ezt a munkát négyszer, ötször megismétlik, mindaddig, míg gazdag aranytartalmú port nem kapnak. A keskeny szerben maradt többi maradékot - amikor durvaliszt első színporából vonják ki az aranyat - a zagylóba dobják és tiszta porrá szerelik. A szérelőszobákban kivont aranyat a nap leteltével a 6. sz. zúzóműbe szállítják, ahol havonta, kétszerannyi higannyal foncsorítják, majd bőrben összenyomják, s golyókká formálják; ezeket aztán vászondarabokba kötik, és ellátják az egyes zúzómű jelzésével, ezután vízzel telt zárt edényekbe helyezik, és másfél óra hosszat főzik, hogy a felesleges higanyt kinyerjék belőle; végezetül kiszedik azokat a