Poda Nicolaus: A selmeci bányagépekről (Prága 1771) (A Bányászat, Kohászat és Földtan Klasszikusai 10., Miskolc, Rudabánya, 2002.)

bányászatban, hogy vízelöntés miatt szünetelt volna a termelés! Az ifjabb fiel! atyjával, s a tapasztalt gépész szakember gárdával ellentétben nem az évszázadok óta hasznosított vízikerék-meghajtásokat és szivattyúkat akarta tökéletesíteni, látva, hogy ebben a körben az emberi agy lehetőségei már kimerültek. Helyettük új hajtóerőt keresett, s ki akarta küszöbölni a csúszó és mozgó alkatrészeket, illetve egyesíteni akarta az addig elkerülhetetlenül külön álló erőgépeket és munkagépeket. Először - még apja életében - megépíti himbás-szekrényes vízemelőgépét (1. sz. kép), amely a technikatörténetben elsőként nem vízikerék útján hasznosítja az erővizet. (1738) Másodszor (1749) működésbe állítja vízoszlopos gépét (Wassersäulenmaschine), amely a hidraulikus nyomás elvén alapul: keskeny csövön magas vízoszlop nyomását állítja elő egy hengerben, s a megsokszorozott erőt himba segítségével viszi át a szivattyúkra. A rendkívül megbízható és energiatakarékos gépek országszerte tucatszámra működtek még a 19. század végén is (2. sz. kép). Harmadszor (1753) a sűrített levegőt hasznosítja erővíz segítségével. Itt egyesül először az erőgép és a munkagép, kiküszöböli a szivattyút és mindenfajta mozgó alkatrészt, természetesen a szelepes csapok kivételével (3. sz. kép). Negyedszer (1758) tökéletesíti és elterjeszti a Selmecen 1722 óta ismert gőzerejű gépeket, 1760as években már 6 működik belőlük. A bányászaton kívül csak az 1830-as években jelenik meg a gőzgép hazánkban. Zsámboki László