Poda Nicolaus: A selmeci bányagépekről (Prága 1771) (A Bányászat, Kohászat és Földtan Klasszikusai 10., Miskolc, Rudabánya, 2002.)

Minden egyes aknarudazat egy egyenlőtlen karú himbával van egybekötve a külszínen, hogy a rudazat súlyát kiegyenlítsék, és így a törések elkerülhetők legyenek (16. ábra). A gép hatékonysága Amint a vízikerékre vizet engednek, a végforgattyú a hajtórúd segítségével az egyik rudazatot tolja, a másikat meghúzza, e mozgás révén egyik aknarúd lemegy, a dugattyúk vizet vesznek fel, a másik aknarúd viszont felemelkedik, és az ehhez kapcsolt dugattyúk a vizet emelik. Amennyiben a szivattyúrakatok a legalsó zsomptól egészen a kifolyó altáróig az aknarúdba mind be vannak kötve, akkor a vízgép folyamatosan emeli ki a vizet. Ha azonban azok az egyik aknarúdnál a zsomptól a mélység feléig, a másiknál pedig innen a kifolyóig vannak elhelyezve, azaz ha a szivattyúrakatok a keresztvágat felett járnak, akkor a forgattyú minden egyes fordulatakor csak egy vízemelés történik. A vízikerék egy perc alatt ötször fordul meg. A járatmagasság (löket) 112 cm-re van beállítva. A legfelső kiömlő csőnél egy perc alatt öt járat történik.