Poda Nicolaus: A selmeci bányagépekről (Prága 1771) (A Bányászat, Kohászat és Földtan Klasszikusai 10., Miskolc, Rudabánya, 2002.)

rül, mely a szérelőszoba hosszában halad. Az iszapot ebből vagy egy vízgyűjtőbe, vagy a folyóba vezetik tovább. A lisztgyűjtő egy 202 cm hosszú, 33,7 cm mély hely, vagy másképpen zagyágy, amelyben a lisztet felfogják. A zagyló kb. 135 cm-rel magasabb, mint a zagy osztó, deszkákból állítják össze, vagy egy fadarabból vájják ki. Ennek hossza 169 cm, szélessége 50 cm, mélysége 39 cm, esése pedig 28-34 cm. A zagylóban egy 8,4 cm széles, négyszögletű nyílás van kivésve, mely alól egy 5,6 cm széles csatorna indul, s a zagyosztó közepén lévő „király"-nál ér véget. A főcsatornát, melyet vályúnak neveznek, a szerszoba hosszában vízszintesen vezetik, szélessége 33,7 cm. Ebben a vályúban a zagyló felett 2 db 2,1 cm széles, csappal ellátott vízvezetőcső van beszerelve. A felső csőből folyó vizet hátsó, vagy zavaros, az alulsóból folyót pedig elülső, vagy tiszta víznek nevezik. A szérelőmunkáról Miután az előkészített lisztet a lisztgyűjtőhelyről lapáttal a zagylóba rakják, és a vízcsapokat megnyitják, a liszttel keveredett víz a zagyló nyílásán keresztül a nyílás alatt