Poda Nicolaus: A selmeci bányagépekről (Prága 1771) (A Bányászat, Kohászat és Földtan Klasszikusai 10., Miskolc, Rudabánya, 2002.)

A szükséges energia A meghajtó víznek a vízeresztőcsatornában 25 cm, onnan pedig a kerékig 8,5 cm esése van; a víz három-kilenc lapátra esik; a kerék alatt 34 cm az esés. 24 óra alatt a kilenc-tíz zúzónyilas zúzóműnek 3950 m

3 meghajtó vízre van szüksége. A liszt kisodrásához 247 m

3 vízre van szükség. Megjegyzések Az újabb zúzóművek tíz zúzónyíllal rendelkeznek. Az elhasználódott, fából készült bütyköket újabban már vasból készítik. Nem messze a Magdolna aknától 1766-ban Hell József Károly főgépmester egy 35 zúzónyíllal rendelkező zúzóművet épített. A vízikerék egy használaton kívüli rudas szivattyúból való, átmérője 12 m, tengelyének hosszúsága pedig 2,36 m volt. A vízikerék tengelyét egy-egy ék segítségével mindkét oldalra össze lehetett kötni egy-egy zúzóművel, melyek közül az egyik 8 m hosszúságú volt, s húsz zúzónyíllal működött. A másik 7 m hosszú és tizenöt zúzónyilas. A két tengely hat emelős volt, s a kerék egy perc alatt ötször fordult meg; 1768ban aztán leszerelték a zúzóművet; azt mondják, a liszt nem volt egyenletes minőségű, s mennyisége sem felelt meg a kívánalmaknak.