Poda Nicolaus: A selmeci bányagépekről (Prága 1771) (A Bányászat, Kohászat és Földtan Klasszikusai 10., Miskolc, Rudabánya, 2002.)

között is több ezer fős termelési rendszereket létrehozni, s működtetni, s a termelést intézményesen bekapcsolni nemcsak a világkereskedelem hálózatába, hanem a nemzetközi banktevékenységbe is (lásd a Thurzó-Fugger vállalkozást a 16. században). ** A Selmecbányán 1735-ben alapított, s azóta folyamatosan működő bányászati-kohászati Alma Mater a világon a legrégebben tevékenykedő műszaki felsőoktatási intézmény. (Alapítására nézve második, de az elsőként 1717-ben szervezett csehországi tanintézet néhány esztendő múlva elsorvadt.) A Mikoviny Sámuel vezette Bergschule-ból közel 270 éves fejlődése során bányászati akadémia, főiskola, egyetem lett, mai nevén Miskolci Egyetem. Székhelyei: 1735-től Selmecbánya, 1919-től Sopron, 1949-től Miskolc. Ebben a tanintézetben oktattak először a világon tudományos alapon nyugvó kémiát és ásványtant, szakszerű mechanikát, hidraulikát, fizikát és géptant a 18. században. Itt, 1735-től a hallgatók részére berendezett laboratóriumok voltak, ahol ők öntevékenyen végezték kísérleteiket, szemben a korban szokásos demonstratív előadási szokásokkal. Ezt a módszert veszik át 1794-ben a franciák, s terjed el a párizsi Ecole Polytechnique révén világszerte. Nemzetközi hírű professzorai révén külföldi szakemberek, tanulni vágyó ifjak serege kereste föl a tanintézetet, s itt rendezték meg az akadémiai professzorok (Ruprecht Antal, Nicolaus Poda, Karl Haidinger) szakmai irányításával Born Ignác, akkor világérdeklődést kiváltó amalgamáló kísérleteit széleskörű külföldi érdeklődés mellett. Itt