Poda Nicolaus: A selmeci bányagépekről (Prága 1771) (A Bányászat, Kohászat és Földtan Klasszikusai 10., Miskolc, Rudabánya, 2002.)

28. ábra A vízoszlopos gép vezérlése 1 irányváltó keresztmetszetben, 2 ejtőkalapács, melynek leesésével megnyílik a keresztcsap és a víz a hengerbe áramlik, 3 lánc, mely egy tárcsán át halad az ejtőkalapácshoz, és a másik vége az irányváltóban lévő csaphoz van erősítve-, a csap mozgatja a zárókapcsot is, minek következtében az ejtőkalapács leesik, 4 visszatartó- vagy zárókapocs, súllyal ellátva. Ez a súly a kalapács kioldása után a kapcsot újra vízszintes helyzetbe állítja, 5 osztott emelőkar, 6 csap az irányváltón, mely az osztott emelőt lenyomja, s ezáltal a 9 jelű ejtőkalapácsot kioldja, 7 az említett emelő forgáspontja, 8 lánc, melynek másik vége az irányváltóhoz van erősítve, 9 ejtőkalapács, melynek esése a kifolyócső irányában kinyitja a keresztcsapot, és így a víz a hengerből eltávolítható, 10 az előbb említett ejtőkalapácshoz tartozó zárókapocs, 11 fadarab, mely súlyánál fogva a kalapács kioldása után a zárókapcsot újra az eredeti irányba állítja, 12 segédláncok, 13 az ejtőkalapácsok forgáspontja, 14 járórúd, amelyhez az ejtőkalapácsok alulsó csapjai vannak erősítve. Ha az irányváltó lefelé mozdul, akkor a 9 jelű kalapács esik le, a másikat pedig feltaríja a zárókapocs, ha az irányváltó felemelkedik, akkor a 9 jelű kalapács beakad, s ezzel egyidőben a 2 jelű ejtőkalapács kioldódik. (A 23. ábrán látható az irányváltó és a dugattyúrúd kapcsolása a himbára.)