Agricola Georgius: Bermannus, avagy beszélgetés az ásványok csodálatos világáról (Basel 1530) (A Bányászat, Kohászat és Földtan Klasszikusai 8. Miskolc – Rudabánya, 1994)

G. A. Bermannus

legkAtAlmASAbb. Ez ar építmény vigyAnis A fölött Ar AUVIA fölött épült, Amelyik Annyi kincset Adott résrint SviicervisnAk, résrint pedig sok mÁs olvjAn embernek, Akik szegénységben tengettek életüket. NAEV/Í/& HogyAn? HÁt Plwtws tekintettel volt A szüköldökőkre? VAJon nem egy bironyos Ckremylvis verette-e ót rvs^s^

01 AcscwlApiwskoz, kogy sAJÁt sremc ÁHAI győződjék meg? B£ftkíANNi/& A legkevésbé sem. De Amikor A bÁnyÁszok - Akik sokAt és solcszor gondolnAk rÁ A föld belsejében, Akol rejtőzni szokott - megtAlÁljÁk őt, A szAbAd ég AIÁ viszik: itt pedig Ar emberek igen nAgy sol^AsÁgA fut össre mindenfelől, kogy lÁssÁk és kAtÁrtAlAn örömmel, kAtAlmAS tApssAl fogAdjÁk. NAEV/V& Hiszem, kogy nem kisebbel, mint AkogyAn A velenceiek szokták Arviktal megrAkott kAjóiltAt fogAdni, Amikor A IcgmAgASAbb