Agricola Georgius: Bermannus, avagy beszélgetés az ásványok csodálatos világáról (Basel 1530) (A Bányászat, Kohászat és Földtan Klasszikusai 8. Miskolc – Rudabánya, 1994)

Utószó

jusson a nagy Németország középső része­ibe, mint ahogy a rómaiak - akik csaknem az egész keletet és nyugatot az uralmuk alá hajtották - sem voltak képesek még megannyi véres háború árán sem idáig el­hatolni." Amit a nagy oszmán hadsereg Bécs ostromával sem tudott elérni, elérte szép csendben a német munkahelyeket ostromló török beszivárgás: talán két milli­ónyi török él ma "a nagy Németország kö­zépső részeiben." A másik: az Örményor­szágból korábban érkező csodálatos ás­ványhoz azért nem lehet hozzájutni, mert "a törökök veszett kegyetlenkedése" miatt egyre kevesebben mernek hajóra szállni; ha a nagyhatalmak összefognának és kiűz­nék a törököt Európából, "akkor annyira könnyű lesz számunkra a Dunán lehajózni a Fekete tengerre és onnét tovább, amerre tetszik, mint most lovagolva eljutni Itá­liába." A törököt ugyan "kiűzték" jó ideje, de a Dunán lehajózni akár Bősnél, akár a Vaskapunál ma sem gyerekjáték, s talán még mindig egyszerűbb egy Olaszországi lovas-túra. Magyarországot négy helyen említi: Megemlékezik II. Lajos mohácsi csataveszté­séről, (11. old.), a jó minőségű okker-ről (144. old.), a malachitről (15Í. old.) és a cinóber-okozta mérgezésről: "...a magyar­országi Kárpátok bányáiban, ahol a mi németjeink is bányászkodnak. Van ott egy

Next

/
Oldalképek
Tartalom