Agricola Georgius: Bermannus, avagy beszélgetés az ásványok csodálatos világáról (Basel 1530) (A Bányászat, Kohászat és Földtan Klasszikusai 8. Miskolc – Rudabánya, 1994)
Utószó
jusson a nagy Németország középső részeibe, mint ahogy a rómaiak - akik csaknem az egész keletet és nyugatot az uralmuk alá hajtották - sem voltak képesek még megannyi véres háború árán sem idáig elhatolni." Amit a nagy oszmán hadsereg Bécs ostromával sem tudott elérni, elérte szép csendben a német munkahelyeket ostromló török beszivárgás: talán két milliónyi török él ma "a nagy Németország középső részeiben." A másik: az Örményországból korábban érkező csodálatos ásványhoz azért nem lehet hozzájutni, mert "a törökök veszett kegyetlenkedése" miatt egyre kevesebben mernek hajóra szállni; ha a nagyhatalmak összefognának és kiűznék a törököt Európából, "akkor annyira könnyű lesz számunkra a Dunán lehajózni a Fekete tengerre és onnét tovább, amerre tetszik, mint most lovagolva eljutni Itáliába." A törököt ugyan "kiűzték" jó ideje, de a Dunán lehajózni akár Bősnél, akár a Vaskapunál ma sem gyerekjáték, s talán még mindig egyszerűbb egy Olaszországi lovas-túra. Magyarországot négy helyen említi: Megemlékezik II. Lajos mohácsi csatavesztéséről, (11. old.), a jó minőségű okker-ről (144. old.), a malachitről (15Í. old.) és a cinóber-okozta mérgezésről: "...a magyarországi Kárpátok bányáiban, ahol a mi németjeink is bányászkodnak. Van ott egy