Agricola Georgius: Bermannus, avagy beszélgetés az ásványok csodálatos világáról (Basel 1530) (A Bányászat, Kohászat és Földtan Klasszikusai 8. Miskolc – Rudabánya, 1994)

Utószó

UTÓSZÓ Bermannusról és Agricoláról A nagy Agricolának most kis müvével, az elsőként napvilágra jött Bermannusának szép magyar szövegével ismerkedhet meg az olvasó. Félévezredes üzenetet igyekszünk közvetíteni, ezzel az ezer szikrát vető beszélgetéssel az ásványok csodálatos világáról. A skolasztika iskolapadjaiból a természet napsugárözönébe kiszökkenő emberi elme diadalittas nyüjtózását érezzük e dialógusban. Ám, a széles karmozdulatok nem válnak, válhatnak szárnycsapásokká, a század gyermekei nem lehetnek részesei az ikarosz-i kalandnak: újabb börtönrácsként borul föléjük a saját maguk által föltárt hatalmas antik tudomány rendszere. Agricoláék áhítják a földet; a földbe, légbe, vízbe, élőlénybe zárt csodák kézzel fogható valóságait és igazságát kutatják, ettől a gyakorlattól, csakis ettől várják a választ megoldatlan kérdéseikre, ugyanakkor elbizonytalanodva, kissé szégyenlősen vonulnak vissza biztos irodalmi fundamentumukra, ha úgy érzik, hogy praktikus véleményük netán ellenkezik valamelyik nagy klasszikus citátumával, vagy kellően nem támasztható alá a nagy szerzők tengernyi irományával. A gyakorlat tudománya még kevés: a kémia, alkímia az aranycsinálás és