Agricola Georgius: Bermannus, avagy beszélgetés az ásványok csodálatos világáról (Basel 1530) (A Bányászat, Kohászat és Földtan Klasszikusai 8. Miskolc – Rudabánya, 1994)
G. A. Bermannus
lyiknek olyAn színe van, mint A VASVIAU. Minbcgyikük több ezüstöt tArtAlwAz A piritnek ANCON Különféle kőzeteket lÁtok ezen A kelyen. BEUKÍANNÍ/SÍ Tökéletesen igy VAn. S először is itt lÁtsz egy PAIÁS követ, Amely ma\bncm egészen kék, nékA AzonbAn feketébb, nékA pebig fekérebb is szokott lenni. A mÁsobik fAJtA AZ, Amelyik nékA Áttetszőnek tűnik: ezt A mieink kvArcnAk nevezik és egyszer teljesen fekér, másszor egy kicsit sÁrgÁs, megint másszor pebig kAlvÁnyAn kékes. A kArmAbik fAJtÁt pÁtnAk nevezik: ez simÁbb és tömörebb. A negyebili tAJtA sokltAl keményebb A többinél: ezt A szAruról, Amelynek szinét nem ritliÁn utÁnozni lÁtszik, szArwkőnek nevezték el, A lAtinok pebig silexnek (kovÁnAk) kivjÁk. Ennek részei gyAkrAn AnnyirA egymÁsbA folynAk, kogy szemünk nem képes egyiket A mÁsiktól megkülönböztetni: csAk VAJAmilyen bemetszés