Agricola Georgius: Bermannus, avagy beszélgetés az ásványok csodálatos világáról (Basel 1530) (A Bányászat, Kohászat és Földtan Klasszikusai 8. Miskolc – Rudabánya, 1994)

G. A. Bermannus

egyik terén Állott és Ancon megláttA, Hogy jön BermAnnvís, így szólt: ANCON HA nem tévcock, BermAnnwst látom A twbós férfiút és régi bArÁtot. NAEVJK/S: Milyen tAnulmányoknAk szentelte niAgÁt? ANCON ElsősorbAn A tubományoknAk: szÁmo], mér, verset \r, vizsgáljA A csiÜAgok jÁrÁsÁt. NAEV1V& Mit MAllok? ANCON: KivÁlóAn ismeri A bányászAtot is. NAEVÍVS: De úgy lépkeb, mint egy IcAtonA. ANCON Így igAz: tvibniillik hosszú ibó'n keresztül szolgÁlt A HáborúbAn ItAtonAként, Ahogy többnyire szokták A mieink. De HAllgASs, most köszönteni fo^om öt. Légy üdvözölve, BermAnnvis! BEKK4ANNV& Legyetek übvözölvc! Mi történt, hogy ennyi orvost látok? VAIAIU beteg tAlán? ANCON Az volt.