Zsámboki László szerk.: Péch Antal (1822-1895) kisebb munkái (A Bányászat, Kohászat és Földtan Klasszikusai 7., Miskolc – Rudabánya, 1993

A Pallas nagylexikona bányászati szócikkeiből

cső vég a kőzetet lecsiszolja. E mellett rendesen igen szép furómagot lehet nyerni, melynek nyomán az áthatolt kőzet rétegek minősége, dőlése és csapása teljes biztossággal megállapítható. A forgás sebessége percenként 200—300, a forgatásra 300 m. mélységnél 10 lóerejü, 600 m. mélységnél 20 lóerejü gőzgép alkalmazandó. Emberi erővel legfeljebb lÓOm. mélységre lehet a gyémánt-fúróval lehatolni. A gyémánttal fúrás igen gyorsan halad, rendesen csak félannyi időbe kerül ugyanannak a mélységnek elérése, mint más furómódszerrel ; nagyon hasznos, hogy folytonosan furómagot ad ; a fúrólyuk oldalai szilárdabban állanak, mint azütve működő fúrásnál és a fúrólyukat nemcsak függőlegesen, hanem bármely más irányban is akadály nélkül lehet ily módon kivájni. Ellenben a fúrás nagy erőt kivan, változó szilárdságú kőzetekben nem igen alkalmazható ; a hajtóerő a mélység növekedésével fokozandó és sok viz szükséges az öblögetéshez. Ujabb időben gyémánt helyett acélfogakkal látják el a csövezet végét, és forgatás közben nagy erővel szorítják a lyuk fenekéhez. V. ö. Zsigmondi/ Vilmos, Bányatan (1865); Litsvlmner Lajos, Bányamiveléstan (1891). L. még Artézi kut. PÉCI*.