Zsámboki László szerk.: Péch Antal (1822-1895) kisebb munkái (A Bányászat, Kohászat és Földtan Klasszikusai 7., Miskolc – Rudabánya, 1993

A Pallas nagylexikona bányászati szócikkeiből

díttassanak. A zúzás pofás törökkel, hengerek között, malmokban, vagy nyilak alatt történik. A pofás török két acélíapból állanak, melyeket a hajtó erö nagy nyomással szorít egymáshoz, miáltal a közöttük levő kőzetdarab apróra zúzódik. A pofás törők csak élőmunkát végeznek, a bányából jövő nagy darabokat 20—30 ram. nagyságra felaprózzák, hogy azután könnyebben legyenek finomabbra zúzhatok ; valamely osztályozó készüléken elkülönítik a pofás törövei felaprózott készletből mindazt, ami már apróbb, mint az utána következő továbbzuzáshoz szükséges. Egy pofás törő hajtására 4—8 lóerő szükséges, és feldolgoz ereje és a kőzet minősége szerint óránként 10—100 métermázsát. A pofás törőkkel felaprított érces közetet, ha nem kell nagyon finomra törni, hengerek között szokták Ünomabbra zúzni. Egy pár henger 2 —8 mázsát zúzhat fel óránként. A hengereket azért kedvelik, mert igen pontosan lehet velők a szemnagyságot szabályozni és mert kevés finom port csinálnak. Ha még Ünomabbra szükséges zúzni, akkor célszerű a zúzást malmokban folytatni, melyekben kúpos hengerek forognak egy kúpos felületen és az alájok kerülő szemoket finomra . zúzzak. E malmokba 3 mm. nagyságú szemeket szoktak feladni, és óránkónt 10—15 mm.-át zúznak össze, kevesebb iszapot csinálva, mint a nyilak. Egy malom hajtására 3—4 lóerő szükséges. A legfinomabb zúzásra zúzó nyilakat alkalmaznak, ezek 3—4 m. hosszú fa- v. vasrudak, alsó végükön van a zuzó vas, közepük táján van az emelő léc, melyet a nyilak előtt vonuló görönd bütykei 50—60-