Zsámboki László szerk.: Péch Antal (1822-1895) kisebb munkái (A Bányászat, Kohászat és Földtan Klasszikusai 7., Miskolc – Rudabánya, 1993

A selmeczi bányászat múltja, jelene és jövője

altáma hajtása a kőzet keménysége miatt rendkívül hosszú időbe és sok pénzbe került. Pedig az altárnák vállalatát a régi bányatörvény rendkívül pártolta ; ha az altárnás valamely régi mivelés feneke alá jutott elfoglalta, elörökölte a bányától az egész mélységet, ezért nevezték az al tárnát Erbstohln-nak. E szabadalom daczára még is rendesen, hogy az áltárna túlságosan hosszú ne legyen, oly kis mélységben hajtották azt, hogy a lyukasztás alkalmával az aknából kiindult mivelés már mélyebb volt, és az altárna nem Örökölhetett, s csak a vizlevezetési és légvezetési díjakkal kellett megelégednie. Majdnem egyedlili kivétel példájaként áll e tekintetben JJlcber.altárna, mely a szélaknai mivelések mélységét el nem örökülhette ugyan és csak viz és légvezetési díjakat szedett tőlük addig, inig a mivelést folytatták, 1570-ben e vállalatok már mind fel voltak hagyva, mert nem bírták fedezni a vizcmelés költségeit; a felhagyással megszűnt egyszersmind Bieber altárna jövedelme is; de miután 1571-ben a Brenner szövetkezet megalakult, kitűnő képességgel és előrelátással biró gondnoka Lindacker Kristóf belátta, hogy a klingertárnai völgyben jó eredménnyel dolgozó bányák felé igyekezvén, még elég korán érkezhctik alájok, és nem csak felsőbb miveletüket teheti adófizetőkké, hanem el is örökölheti mélvséyiiket. — Ezt a tervet