Zsámboki László szerk.: Péch Antal (1822-1895) kisebb munkái (A Bányászat, Kohászat és Földtan Klasszikusai 7., Miskolc – Rudabánya, 1993

A selmeczi bányászat múltja, jelene és jövője

mcltetctt, a költségek fedezésére kisebb mennyiség' kívántatott abból, mint most. 14G(î-ban Selmeczen a bányamester, a városi jegyz/) és a plébános esak 1 frt fizetést kapott hetenként. 50 évvel később 15 15-ben : egy vájár beti bére GO—70 dénár és egy nagyold) bányánál lévő sáfár fizetése hetenként 1 frt 25 dénár. 53 évvel később 1/Hí8-ban a bányamesternek évi fizetése 208 frt; de még akkor is jól megélhetett egy alkamaragrőf (300 frt fizetés mellett, daczára annak, hogy V> lovat, 1 lovászt, 1 ajtónállót, és 1 írnokot volt köteles a fizetéséből eltartani. 51 évvel későbben lGl

(

J-bcn már 1 frt 75 dénár volt eg)' vájár heti bére, tehát, 100 év alatt majdnem o-szoros magasságra emelkedett. Iîizony jó volna, ha ilyen bérek mellett lehetne a mostani viszonyok közt bányát niivelni. — De azért ne gondoljuk, hog)' a régi mivelés eredményei nagyon fényesek voltak, mert a fényes képnek voltak árnyék oldalai is, és akkor sem nőhettek a fák az égbe ! lG27-ig csak csákánnyal, ékkel és kalapácscsal dolgoztak a munkások ; azért szerették rendkívül a lágy teléreket, •Selmeez vidékén azonban gyakran kemény kőzettel volt dolguk, melynek kivágása véghetetlen lassúsággal ment, és a termelés fokozásának nagy akadálya volt; de még jobban gátolta a meddő* munkának haladását, és a feltárást.