Zsámboki László szerk.: Péch Antal (1822-1895) kisebb munkái (A Bányászat, Kohászat és Földtan Klasszikusai 7., Miskolc – Rudabánya, 1993

A bányászat ügye az országgyűlésen 1889 és 1890. (P.A. felszólalása és vita)

A .Beruházások" czimén előirányzott küllségek oly munkalatok végrehajtására szolgálnak, melyek a bán>. k ) vedelim.'zlKiO képísSfgeaek helvrcállit isára okvetlenül szükségesek. Már voit szerencsém egy alkalommal részletesen kifejteni a tisztelt báz előtt, bogy lia az ilyen költsé­geket megszorítjuk, ezzel nem takarítottunk meg semmit, hanem csnk későbbi időkre halasztottuk az okvetetlenül szükséges munkálatok végrehajtását, és igy a bányák jövedelmezhető képességének elérését is; pedig bizonyára az állam érdekében van, hogy a bányák minél előbb elérjék jövedelmezhető képességüket ; tehát az is az állam érdekében van, hogy ezek a felszerelő és előké­szitó munkálatok minél előbb foganatosíttassanak, és igy az állam minél előbb megszabaduljon a selmcezi és könnöczi bányák deíiezitjének fedezésétől. Ahhoz semmi kétség sem fér, hogy a munkálatok, melyekre a „Beruházás" czimén előirányzott összegek fordíttatnak, okvetlenül szükségesek a bányák jövedelmi képességének helyreállítására; behatö és hosszas tanul­mányok alapján lettek e munkálatok megállapítva me­lyeket ugy a véleményadásra fe'kért szakértők, mint a pénzligymiuistcrium szakosztálya ezélszerlteknek taláitak. Megszerezlettek tehát annak idejében a szükséges garantiak az iránt, hogy a beruházások csakugyan jövedelmezők lesznek ; megszereztettek a garantiak any­nyihaii, a mennyiben azokat a bányász megadni képes és a mennyiben c javaslatokat a. tanulmány és szak­értelem helyeseknek találta. Ks nem volna sein méltá­nyos, sem okszerű c tekintetben a bányásztól több és biztosabb garnmiái követelni, mint a mennyit akár mely nyers termeléssel foglalkozó iparostól, például a föld­últ velőtől kívánhatunk. A földmivelő is csak azt fogja mondhatni, mikor szántani kezd, hogy meg lesz mindent, a mire tudománya és tapasztalata tanította és reményit, hogy az eredmény jó kielégítő lesz! A dolognak sarka tehát nem a reményben van, hanem abban, hogy meg­történjék minden, a mire a tudomány és tapasztalat tanított, és hogy ezek a munkálatok, a melyek szük­ségeseknek találtattak, valósággal végre is hajtassanak, és idő előtt abba ne hagyassanak ! Selnieczen is, Körmöczön is három feladatot kell e munkálatokkal egymásután megoldani ; először le kell vezetni az elárasztott bányák vizeit : másodszor meg kell nyitni az utat az érczes lerakodások fölkereshc­tésére; és végre föl kell szerelni a bányaművel a szük­séges helyiségekkel, gépekkel, és szerszámokkal, hogy termelendő érczeit akadály nélkül feldolgozhassa. E munkálatok költségeinek fedezésére a legutolsó megállapodás 1883-bnn történt, és attól kezdve Selmeezre nézve néhány évig évenként 220 ezer frtot, 1887-ben 170 ezer forintot, le88-bnn 80 ezer frtot, I8$9-beu pe­dig csak 40000 frtot engedélyezett a törvény hozás, és a folyó évre ismét csak 40000 frt van előirányozva. Körniöczre nézve pedig 12ö ezer frtot használhattunk fel eddig évenként, de a folyó évre csak 90 ezer frt van előirányozva. A dotatio megszorítására mindig az szolgált okul, hogy a munkálatok egy része már befejeztetett, tehát ezeutúl kevesebb költségre lesz szükség. Igaz, t. képviselőház, hogy a feladatok egy része már be van végezve ; de hibás az ebből vont következ­tetés, hogy t. i. ma már kevesebb költségre van szlrkstg/ Ez a következtetés csak annyiban helyes, hogy a be­végzett munkákra már nem kell nem több költség ; de uem helyes az évi dotaliór.i nézve, inert ha az évi do­latiót minden egyes rész bevégzése után kisebbítjük, oda jutunk, hogy a végezel elérését lehetetlenné teszszük. (Igaz!) (Vége következik.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom