Zsámboki László szerk.: Péch Antal (1822-1895) kisebb munkái (A Bányászat, Kohászat és Földtan Klasszikusai 7., Miskolc – Rudabánya, 1993
Miért kellene az állam bányabirtokát eladni?
retcs lebet utódainknak jövedelmezendő vállalatokba fektetni annyi tökét, hogy ók is képesek legyenek a bányamivelést oly terjedelemben folytatni, mint az elődeinktől reánk szállott. Nem lehet egymagán vállalkozótól sem követelni, hogy a bányászatot akkor is folytassa, mikor abból közvetlen nyerességet nem húzhat ; s ha egy magán birtokos egyszerűen megszünteti a nem jövedolmezó lánya raivelését, senkinek sem fog eszébe jutni, hogy •ezt neki hibául rója fel : de az is megtörtént többször, hogy a kormány tulajdonképení feladatát szem elől tévesztve az esetleg szűken vagy épen nem jövedelmező bánya birtokát egyszerűen felhagyta, s ez által hoszfizabb időre tönkre tette egész vidékek népességét, mig «gy vállalkozóbb korszak szerencsésebb fiának ismét sikerült uj életet önteni a kimerültnek hitt elhagyott bányába! Az állami bányák ilyetén felhagyását alig hiszem hogy valaki érdemül rója fel az akkori kormánynak. Egy magán vállalkozótól nem lehet követelni, hogy arról gondoskodjék, miképen él meg a terméketlen bányavidék népsége! ó csak arra törekedhetik, hogy maga megéljen, erre pedig nyeresség kell ; mert nyeresség nélkül tőkéje holt, vállalatának értéke folytonosan alább száll, végre megsemmisül ; az elérhető nyeresség minden magánvállalat éltető ereje. Minden félreértés elkerülése végett meg kell itt jegyeznem, hogy ez csak oly vállalkozókra illik, kik az állami bányaniüvekhez hasonló értékű nagyszerű vállalatokra képesek. Mert létezik még, habár számban igen megfogyva, a bányászkodók azon szenvedélyes faja is, mely sokszor a legkétségesebb jövóü bányavállalatba is befekteti utolsó garasát: de ezek rendesen csak igen szerény vállalatokra képesek* Az állam ellenben tekintetbe veszi, s kell hogy tekintetbe vegye a bányamivelés nem közvetlen következményeit is. Az államnak — bizonyos határig — még akkor is haszna van, a bányamivelésből, ha az közvetlen nyerességet nem is ad ; haszna van, mert a rendesen terméketlen vidék népességének keresetre nyújt alkalmat, azt adófizetésre képesiti, és a távolabb fekvő termékeny vidékek terményei számára áUandóan biztos fogyasztókat tart fenn, s igy a bányamivelés jótékony következményeit néha igen távol vidékekre kiterjesztheti. A bányamiveléssel karöltve járó rend, fegyelem, munkásság és értelmesség a nép művelődésére csak jó befolyást gyakorolhat, és az állam egyik czélja. hogy a nép müveit legyen és jóllétnek örvendhessen. Miután tehát a nemjs fémek bányászatát magán vállalkozók közvetlen nyereség nélkül nem űzhetik, és tőlük azt sem lehet követelni, hogy tőkéjüket — habár biztos — de nagyon távol fekvő nyeresség reményében fektessék valamely vállalatba ; az állam pedig mindezt saját kára nélkül megteheti : miután továbbá az esetlegesen nem jövedelmező bányászatfelhagyása nemcsak a bányász vidék népességét, de távolabb eső köröket is igen érzékenyen sujt, és az állam összegének igen nagy kárt okozhat. Ezen okoknál fogva kétségtelen, hogy az államra nézve szükség e s, miszerint bányavállatáit folytonos üzemben tartsa ; de szükséges ez m a gáraainagániparranézve is. Az ^ll_ami__hányák_ terményei. az. állam, kezelése • alatt álló k ohákbanjglgoztatnak fel. E_k_obók _beyáít"jaregyszersmíbd a_magáuhányák_J#rm_énveií is, és a feldolgozás^ költségek levonása után érettök járandó összegefazonnal kifizetik, még pedig az aranyért aranypénzben, az ezüstért ezüstpénzben, a rézért s ólomért bankvalutában. Az állam e beváltásokat nem tekinti jövedelmi forrásul; költségek fejében nem von le többet a beváltmányok értékéből, mint mennyi okvetlenül megkívántatik azok feldolgozására; és ha mindamellett mégis nyerességet mutatna a kohőüzem zársz ámlájaj. _ezeiuier£sséget aJâvllîaSQSzïtLfeto^zfja';' Igaz ugyan, hogy volt idő, midőn más elvek követtettek ; de nekünk kérdésünk megfejtésénél csak a jelennel van dolgunk, s jelenleg a kormány liberális intézkedése folytán ugy van szervezve a beváltás, hogy általa a magániparnak oly előnyök szolgáltatnak, milyeket egy magánvállalat, sem nyújthat. Már fentebb kimutattam az államköltségvetés adataiból, hogy az állam oly jól fizeti meg a beváltott nemes fémeket, miszerint a pénzverdék és beváltó hivatalok költségeinek nagy részét az állami bányák terményeinek agiojából kell fedeznie. Mindezekből bizton lehet azon következtetést vonni, hogy a magán bányaiparnak \s kiszámithatlan kár okoztatnék azáltal, ha az állami bányajavak eladatnának. Fejtegetéseimet röviden összevonva ugy vélem, hogy bebizonyítottam ; miszerint az állami bányajavak igen jól jövedelmeznek ; s hogy az állami bányajavak közül a vasgyárak és kőszénbányák azok, melyeknek eladatásajól kifejlett iparviszonyok között esetlegesen czélszerQ lehet; de a nemes fémeket termelő s feldolgozó állami bányabirtok eladása szükségessé soha sem válhatik ; sót inkább szükséges és hasznos ezen bányajavak megtartása az államra nézve és szükséges és hasznos a magánbányaiparra nézve is. Mindezekből habozás nélkül azon következtetést vagyok bátor vonni, hogy az állami bányajavakat, még inkább szükséges megtartani, mint az állami erdőségeket és mezőgazdasági uradalmakat. Pech Anínl.
