Zsámboki László szerk.: Péch Antal (1822-1895) kisebb munkái (A Bányászat, Kohászat és Földtan Klasszikusai 7., Miskolc – Rudabánya, 1993

Javítsuk vasgyári üzletünket!

mázsánként, mig nálunk a nyers vas 4 pfrt, a vertvas pedig 12-14 pfrt. Még sokkal nagyobb az árkülönbség a gépeknél: nálunk a gőzgép egy ló erejét 500 pfrton alul meg nem kaphatjuk, mig a porosz gyárak kisebb gépeknél 200 tallérért s nagyobbaknál 150-ért is adják a legtökéletesebb szerkezetű gőzgépek lóerejét! Pedig ott az élelmi szükségek ára s ehhez képest a munkabér is sokkal magasabb, mint nálunk; ott egy szorgalmatos bányász vagy vasgyári munkás naponkint 25-30 ezüst garast keres! - A po­rosz gyárak érczei nagyobb részint rosszabbak és szegényebbek mint a ma­gyarországiak, s a munkabér magasabb, és e gyárak mégis győzedelmesen küzdik a versenyt az angol vassal, mely mondhatni fuvarbér nélkül szál­líttatik odáig mint ballast, s melynek ára 5-10 garassal mázsánkint min­dig olcsóbb mint a porosz vasé. És e gyárak virágzanak, s nevezetes osz­talékot juttatnak évenként a részvényeseknek, kik ezáltal buzditva, gyá­raikat nagyobbítják s ujakat emelnek! Már ha német szomszédaink kedvezőtlen körülmények között képesek a vasat illendő áron kiállítani, miért ne tehetnék ezt, fölhasznál­va helyzetük előnyeit, hazai vasgyáraink is? Csak azt tartom e végre szükségesnek, hogy gyáraink egyenkint vagy egyesülve, üzletük terjedel­mét tetemesen nagyobbítsák, s annyi szorgalmat és tevékenységet for­dítsanak nemcsak a vas készítésére, hanem annak eladására és szállítá­sának egyszerűsítésére is, a mennyit külföldi szomszédaink e czélra föl­használnak; végre pedig, hogy a szakbeli munkások nevelésére, oktatá­sára, s kiképezésére a legnagyobb erélylyel működjenek. Véghetetlen hasznot hajtana vasiparunkra egy olyforma bányászati s kohászati egyesület, mint a milyen az országos gazdasági egyesület; mind a kettőnek czélja ugyanaz lenne, s egészen hasonló eszközöket kellene mind a kettőnek czélja elérésére használni. Kohászatunk s bányászatunk­nak szintúgy, mint a mezei gazdászatnak föladata a közjólétet s nemzeti vagyont növelni, s bennünket az önálló nemzetek sorába emelni; megold­hatná pedig föladatát az óhajtott egyesület biztosan azáltal, hogyha, mint a gazdasági egyesület, eszméket, ismereteket s tapasztalatokat köz­pontosítana, s minél gyorsabban forgalomba hozna. Valójában vasgyáripa­runknak csak azon útra kell lépni, s azon haladni, melyen mezei gazdá­szatunk erőteljesen előre igyekszik, s ekkor nem lesz ok jövőjét félteni! PECH ANTAL

Next

/
Oldalképek
Tartalom