Zsámboki László szerk.: Péch Antal (1822-1895) kisebb munkái (A Bányászat, Kohászat és Földtan Klasszikusai 7., Miskolc – Rudabánya, 1993

A Selmecz vidéki telérek

elfúlva voltak a mivelések ; 152-1-ben kezdetett a bélabányai altárna, de nuvelése nem járt jó eredménnyel, mert a jobb tartalmú ereket már mind lefejtve találta. A múlt században megkisérlették a mélymivelést is, de 40—50 méternyi mélységből már nem bírták kiemelni a vizeket, és elhagyták a mivelést, mely még mindég dús volt aranyban. Most csak az altárna tartatik nyitva, a selmeczi oldalról pedig egy vágat hajtatik Bélabánya felé, mely vízteleníteni fogja az ottani ereket, és a mívcléseknek újból fölvételérc néhány év múlva alkalmat fog szolgáltatni. 2. István telei". A Grünertelérből több mellék ér szakad ki, melyek között legnevezetesebb a 4-ik ér, mely a Fcrcncz-József és Máriaakna közt válik cl a fötelértöl, és délnyugati csapástkövetve ettől mindinkább távolodik, s fejtésre érdemes közeket is tartalmazott a fötelér közelében ; tovább délnyugat felé egyesül az István tel érrel, melynek nagymennyiségű érczeit Istvánakna nyitotta meg a mult század utolsó negyedében. Istvántelér több hasadékból áll, melyek quarezos és manganocalcitos töltcménybcn Istvánakna körül rendkívül dús érezeket tartalmaztak, és még a mostani század elején is nagy jövedelemmel mivcltettek. K hasadékok az akna körül 10—\2 méterre is megvastagodtak, és e nagy vastagságban voltak benne az érezcs erek a telér csapásával párhuzamosan, és egyes kiágazásokkal egymással összeköttetésben, sőt gyakran előfordultak a meddő Tracbitba vonuló szakadványok is, melyek érczesek valának, és pedig néha úgy, hogy hasadékaikat az érez teljesen kitöltötte. Az Istvántclér csapása az aknánál párhuzamos a Grlincrtclérrcl, de tovább észak felé mindinkább keletnek fordul és mindég* jobban közeledik a Orüncrtelérhcz, mig végre az úgy nevezett 4-ik érbe látszik átmenni. Istvánaknától dél felé mintegy '200 méternyi távolságban egy agyagos töltcményH keresztéi", az úgynevezett Ftfivr