Zsámboki László szerk.: Péch Antal (1822-1895) kisebb munkái (A Bányászat, Kohászat és Földtan Klasszikusai 7., Miskolc – Rudabánya, 1993

A Selmecz vidéki telérek

anyagát lerakó egykori ásványos hőforrások maradékai is megnyittattak már, és pedig egyrészt Fcrcnez-Józsefakna mellett a (in'Uiaich'nn, melynek egyik nyílt hasadékaitól 40 méterrel a II. József allárna szintje, alatt -J0' fokú meleg forrás buzog lel, másrészt pedig az A múlta vmi, melynek hasadékából 20' fokú meleg viz foly ki ; a bányákban fakadó többi víz hideg, tehát csak a külső beszivárgás eredménye. A selmcezvidéki nevezetesebb telérek a következők : 1. GrrttHerteler. A Gr ti nertelér nincs egész hosszaságában i'xsze függöleg föltárva ; északi része liélabányán volt mivelésben íiohljahrivr, JSaitiiiijarttier és (it/ört/i/li'li't' név alatt; déli része Selmeczcn Ferencz-Józsefakna és Máriaakna körül most is niivclésbcn áll, és a folyó század második felének elején érczeinek gazdagsága és mennyisége miatt nagy jelentőséget nyert. A Grünertelér hasadéka rendkívül szabálytalan ; Bélabányán nagy vastagsággal bírhatott, ha az említett 3 eret magába foglalta, Sei incezen Fcrcnez-Józsefakna mellett 20—2ö méter a vastagsága, míg Máriaaknánál már alig 1 méter, és észak felé még jobban össze szorul. E hasadék ki van töltve egy fehér szinti nagyon elmállott Trachittal, melyet Lll'OLD „felsitisch rhyolit!sch"-nek nevez; ebben az auyakőzetben, mely kisebb nagyobb mennyiségben mindég tartalmaz Pyritet, a megszilárdulás után ujabb hasadékok keletkeztek, melyeknek főiránya a tclérrel párhuzamos, de találkoznak egymással csapásban s dőlésben is, hogy ismét szétváljanak. Ezekben a hasadékokban, melyek a riolitos telér nagy vastagságában képződtek, rakódott le az érczes anyag különféle színű Quarcz és mangantartalmu Mészpát, mely utóbbi különösen az érezek közelében található. Az érezek (főképen Btefaait, Polybasit és A rgen tit.) csak egyes helyeken jönnek tömegesen elő, kissebb nagyobb lencséket képezve, melyek a