Hadobás Sándor szerk.: Bányászattörténeti Közlemények 8. (Rudabánya, 2009)
Tanulmányok - Az 1965. évi rudabányai bányaszerencsétlenség. (Papp Andrea - Sóvágó Gyula)
Juhász Gyula és Bodnár Béla vájárok megsérültek, míg Juhász József és Juhász Barna vájárokat az omlás elzárta a külvilágtól; ők a délután folyamán többször életjelet adottak magukról. 2 A bányászokat végül közel 8 órás mentési munka után sikeresen a felszínre hozták. A bányamentők Eke Béla vezetésével megfeszített tempóban vágták az utat a hangok irányába, közben egyre sötétedett. Az omlás pusztító ereje a vágatokban összetörte az ácsolatot, a lejárat folyamatosan omladozott, ilyen körülmények között kellett végezni a mentést. Ennek történéseiről részletesen beszámolt Paulovits Ágoston az Eszakmagyarország 1965. június 10-i számban. A hősi halált halt öt bányászt a Rudabányai Vasércbánya és Előkészítő Mű saját halottjának tekinttette. Az áldozatok temetésére 1965. június 12-én délután négy órakor került sor. Az öt bányászt a község főterén, az egykori Vásártéren ravatalozták fel. A temetésen részt vett Haracska Imre nehézipari miniszterhelyettes, Simon Antal, a BDSZ főtitkára, Garamvölgyi János, a Nehézipari Minisztérium Bányászati Főosztályának vezetője, Papp Bálint, az Országos Erc-és Ásványbányák igazgatója, Loy Árpád nyugdíjas frontmester, Borsod megye képviselője. Mindegyik koporsón elhelyezték a Kiváló Dolgozó jelvényt, ezután Majoros Balázs, a Borsod megyei Pártbizottság osztályvezetője mondott gyászbeszédet, majd a Nehézipari Minisztérium, az OEA, valamint a rudabányai vasércbánya dolgozói nevében Bics István igazgató búcsúzott a szerencsétlenség áldozataitól. A temetésről sok fénykép készült, melyeket később az üzem vezetése albumba helyezve átadott az áldozatok családjainak. A tragédia bekövetkezése után 9 évvel, 1974. május 29-én az OMBKE bányamérői emléktáblát avattak a helyi bányászati múzeum mesterséges földalatti tárójának falán, amely azóta is ott látható. A halál tényét akkor is nehéz elfogadnunk, amikor természetes módon következik be, de sokkal fájdalmasabb, ha fiatal embereket ragad el baleset következtében. Fontos kötelességünk, hogy bányász hősi halottaink emlékét megőrizzük, és úgy éljenek a köztudatban, mint bátor emberek, akik életüket áldozták hivatásukért. 2 PAULOVITS Ágoston, i. m.
