Hadobás Sándor szerk.: Bányászattörténeti Közlemények 8. (Rudabánya, 2009)

Tanulmányok - Az 1965. évi rudabányai bányaszerencsétlenség. (Papp Andrea - Sóvágó Gyula)

kerítette a fejtés-előkészítés idejét. Korábban az osztószinti fejtések az érckészlet 45%-át termelték ki, a hosszúlynk-fúrásos fejtéseknél ez az arány 25%-ra csökkent. A két fejtési mód fontosabb műszaki mutatói: Módosítás előtt után vágathajtás 2,1 fin/100 t 0,77fm/100t bányafa felhasználás l,5m

j

/100t 0,45ní7l00t robbantóanyag-felhasználás 40 kg/1001 33,5/lOOt A kőzetomlásból adódó baleset a bányaüzem Gagarin-aknájának 50 m-es szintjén (+ 183,4 m), a X-XII. számú harántvágatok közötti osztószintes kamrafejtésben következett be 1965. június 8án a délelőtti műszakban, 12 óra 28 perckor. Az 1953 óta üzemszerűen alkalmazott osztószintes érctárolós kamrafejtés fokozatos fejlesztések után egyre jobb gazdasági mutatók mellett 1965-ig biztonságosan működött, ezért a bánya műszaki vezetői nagy reményekkel tekintettek a módosított kamrafejtés bevezetéséhez. Másodszori alkalmazása során azonban váratlanul bányarengésszerü főteomlás következett be, amely öt dolgozó halálát okozta, négyen pedig könnyebb sérülést szenvedtek. A közel 800 m

2 felületen történt főteomlás közelítő számítások szerint 12.000-13.000 m

3 levegőt préselt ki az üregből, amely az osztószinti fejtéseken, majd a X-es harántvágat I. sz. gurítóján át távozott. A levegő sebessége és nyomása a szűk keresztmetszetű gurítóban robbanásszerű mértékben sokszorosára növekedett, ennek következtében a gurító keretácsolatos biztosítása tönkrement. Az omlás pillanatában, a gurító járóosztályában tartózkodott 5 bányamérő, akik a VIII-as és a X-es harántvágatok közé tervezett új kamarafejtés kitűzési munkáinak elvégzése céljából szálltak le a föld alá. A váratlan vész túlélésére esélyük sem volt a gurítóban tartózkodó dolgozóknak: a robbanásszerű légáram azonnal a halálukat okozta. A fejtésben és az alapvágaton dolgozó bányászok közül négyen könnyebb sérülést szenvedtek. A vasércbánya történetében