Hadobás Sándor szerk.: Bányászattörténeti Közlemények 8. (Rudabánya, 2009)

Tanulmányok - Az 1965. évi rudabányai bányaszerencsétlenség. (Papp Andrea - Sóvágó Gyula)

OSZTÓSZIINTES KAMRAFEJTÉS ÉRC TÁROLÁSSAL ÉS OMLASZTÁSSAL 4. ábra. széles ércpillér maradt vissza. Az osztószinti fejtéseket fával biztosították, a jövesztett ércet szkréperrel szállították, és amikor valamennyi elérte a fejtés határát (50 m), az osztóvágatok mindenkori végéből hazafelé haladóan, méterenként, a fejtés hossztengelyére merőlegesen, legyezőszerü alakban fúrták meg a visszamaradt ércpilléreket. A 2-3 m hosszúságú szakaszokban az egész érctest szelvényére kiterjedő függőleges szeletekben robbantották le az ércet. Robbantás előtt az osztószinti fejtés érintett szakaszaiból a biztosítást visszarabolták. Gyakran már a szelet robbantásakor leszakadtak a közvetlen mellékkőzetek is, a fedő omlása általában csapoláskor következett be. Ha a csapológurítóban már meddő jelentkezett, ott az érc csapolását megszüntették. Az 1953-ban üzemszerűen is bevezetett fejtésmód a korábbiakhoz viszonyítva jóval korszerűbb volt, rugalmasan alkalmazkodott a szabálytalan alakú és méretű barna- és pátvasérc-tömzsök jövesztéséhez. Kedvezően alakult a termelési veszteség és a hígulás miatti minőségromlás. A fejtésmód évi 48.000 t teljesítménnyel tömegtermelést biztosított. Egyedüli hátrányát az jelentette, hogy a fejtés művelésre történő előkészítése az osztószinti fejtések (vágatok) nagy száma miatt hosszadalmas volt, és a fejtések párhuza-