Hadobás Sándor szerk.: Bányászattörténeti Közlemények 8. (Rudabánya, 2009)

Tanulmányok - Egy francia mérnök (bányavállalkozó, politikus, bankár) Ausztria-Magyarországon (Zdenka Schejbalová)

1855-ben Ausztria eladta a Csehországban lévő vasútjait a Paris-Vienne-konzorciumnak, melyet aPereire-fivérek által kezelt Ingó-hitelbank támogatott. De ekkor adta el az osztrák állam a Kladno környékének jelentős szénvagyonát kitermelő bányákat is a Staatsbahn - StaatsEisenbahnGesellschaft nevű állami vasúttársaságnak, mely egyébként a Rotschild cég riválisa volt. 1857-ben Bontoux már Ausztria (azon belül Magyarország) területén dolgozik, mint az Államvasutak gazdasági főigazgatója. A vasúttársaság ekkortól vásárolta meg a bánáti szénbányákat, illetve a Délivasút társaság (Südbahn) vonalait, hogy azokat a szerb, illetve aromán határig meg is hosszabbítsa. De érdekében állott összeköttetést teremteni az északi, a cseh-morva sínhálózattal, annak délkeleti folytatásaképpen a magyarországi vasutakkal, azaz kapcsolatot létesíteni Pozsony, Marchegg {Alsó-Ausztria), Bécs és Brünn között, ott, ahol a század harmincas évei óta a Nordbahn birtokolt mindent. A két nagy vasúttársaság konfliktusa akkor vált nyilvánvalóvá, mikor & Staatsbahn megvette a Bécs - Győr szakaszt és a Brünn-Rosice szakasz részvényeit is a Rosice-bányatársaságtól, ezáltal minden a kezébe került. Egy évtized múltán, 1876 végére ugyanis a Staatsbahn hálózatának teljes hossza már 1760 km-t tett ki. 1860-ban aztán Bontoux kikerült a Staatsbahn állományából, és a Dél-Ausztriát, Nyugat-Magyarországot, Észak-Olaszországot kiszolgáló (a Rotschild-fivérek kezén lévő) Südbahn társaságba lépett át. 1860-77 között erősen föl is ívelt a pályája, hiszen kereskedelmi igazgató, majd, kiszorítva magát Paulin Talabot direktort, főigazgató lett. Nem volt azonban elégedett a tisztviselő pozíciójával, különböző vállalkozásokba kezdett. Egyike volt aBodenkredit Anstalt és a Wiener Bankverein alapítóinak, s részt is vett e társaságok minden műveletében. Dr. Ján Sand egy tavalyi publikációjában említi, hogy „[Bontoux] alapított 1859-ben Máriavölgyben [Mariankán] egy palafejtő és -feldolgozó üzemet. Akkoriban igen modernnek számító, célirányosan megtervezett, a nyersanyag-kitermelést, darabolást, palafeldolgozást egy, hosszú, összetartozó termelési sorral lebonyolító vállalat volt ez (mely természetesen a legvégén csomagolókiszállító részleggel működött). A gőzgépek nem csupán bánya-