Hadobás Sándor szerk.: Bányászattörténeti Közlemények 8. (Rudabánya, 2009)
Tanulmányok - A máriavölgyi (mariankai) palabányászat rövid története. (Ján Sand - Jozef Král)
ták, majd rajzolók és vágók készítették elö a metszők és csiszolók számára. így hatalmas mennyiségben lehetett gyártani nem csupán a tetőfedő-palát, hanem az írótáblát és a „fancy tables" néven reklámozott-forgalmazott nagyobb felületű táblákat, melyeken az üzletek, vendéglők árlistájukat, menüjüket hirdették. Később, 1867-ben, Eugene Bontoux eladta a jól működő mariathali palabányát 600.000 aranyért a Pressburger Sparkasse részvénytársaság 6 két tagjának, Zichy Ferenc grófnak és Szécsén Antal grófnak, de még egy ideig megmaradt az igazgatói poszton. Ez jó üzleti lépésnek látszott. Az eladáskor Máriavölgynek 732 lakója volt, és legalább 200 munkást alkalmazott a bánya igazgatósága. A kitermelt-feldolgozott és eladott anyag árából más helyi befektetésekre is lehetőségük nyílt a tulajdonosoknak, ezekkel legalább 20-25 évig jövedelmező volt az üzem. De a 19. század legvégén már ebben a térségben is komoly versenytársa lett a palának az olcsóbb és jó minőségű tetőfedő cserép. Könnyebb volt, nem szívta fel a csapadékot, jobban lehetett a tetőfedésnél rakni. Pozsonyban 1895-ben a fedőpala egy négyzetméterét 2,20 arany-koronáért árusították, de a tetőcserép négyzetmétere csak 0,72 - 0,83 koronába került. A tetőfedő-pala árának 60%-át a szállítási költségek tették ki - Máriavölgytől Somfáig (Stupava), ahol vasútállomás volt, csak rossz út vezetett. A gőzgépekkel működő téglagyárakat pedig sok helyütt közvetlenül a vasútvonalak mellé telepítették, mint az Dévényújlak (Devínska Nová Ves) és Pezinok (Bazin) esetében is látható. így történt meg, hogy 1894-ben már csak 60 embernek tudott munkát adni a palabánya 7 . Az utolsó, döntő esemény persze a világháború volt, az első, ennek a híressé lett bányának az esetében is - hiszen a férfiakat bevonultatták, eközben pedig a palát mind mélyebbről kellett (volna) fejteni. A háború után volt néhány próbálkozás a termelés újraindítására, de ezek nem lettek sikeresek. Aztán 1928-ban nyitottak egy 6 Alapítva: 1842-ben. (J. S.) 7 Montanrevue. Casopis o histórii baníctva a bansko-historickom dedicstve. Roc. II/l. 2009. 7.
